Akik Miskolcon élik minden napjaikat, biztos hogy hallottak már a Zrínyi Ilona Gimnáziumról és azon belül a méltán híres dráma tagozatról... Sok olvasót lepheti meg az, hogy ilyen tagozat is létezik. Felvilágosításképp csak annyit, hogy 7 olyan iskola van hazánkban, ahol alpaszintű drámás képzést kaphat az a szerencsés, aki bekerül abba a fél osztályba, ami az adott város legtehetségesebb diákjait foglalja magában. Bizony én is ebben az intézményben koptatom a padot, ja meg persze a színpadot is. De hogyan is kezdődött mindez és hogyan sikerült majd egy év munka után bejutnom ide? Nos az egy nem is olyan hosszú, de annál érdekesebb történet...

Minden diák életében eljön az az év, mikor búcsút mond iskolájának és egy középiskolába, azon belül is valamilyen tagozatra kell felvételiznie. Elkezdődött a válogatás az iskolák között. 2006 szeptemberében hallottam meg a dráma tagozat hírét... Nem éreztem magamban tehetséget, hisz nem voltam a legjobb tanuló, nem volt se barátnőm, se verseny eredményem egy íjász verseny diadalon kívül... Úgy gondoltam, perfekt versmondók, kitűnő tanulók, hatalmas szókincsel rendelkező fiúk és lányok csoportja ez. Mégis egy kedves ismerősöm bíztatott, és feljaánlotta, hogy járhatok egy színjátszó körbe is ahol segítenek. Soknak tűnt a követelmény... 5 mű (vers monológ vegyesen), rendszeres előkészítők és persze az írásbeli magyarból. lkezdődött hát a tanulás. Ahogy egyre előrébb haladtam a színjátszó körben úgy tanultam meg egyre könnyebben az írásokat énekeket táncokat. Így telt el háromnegyed év. A központi felvételim, a félévi átlagom és az írásbelim nem sikerült jól. Megütöttem a mércét de nem volt kimagasló. Elszomorodtam... A reflektorfény olyan tavolinak tűnt. Végül elkezdődött az egésznapos felvételi. Mielőtt bementem, a jelenlegi drámatanárom mondta nekem: \"nyugodj meg fiam, itt nem azt nézzüg milyen sokat képes befogni az agyad... Ha tehetséges vagy, és szereted csinálni, egyenes az út\" Hihetetlen de igaza volt. Élveztem a felvételit, tetszett az hogy külön odafigyelnek a fiúkra, mert elég kevesen jelentkeznek ilyen szakra tőlük. Végül 8ik ként vettek fel. Más élet kezdődött...

Az iskolámban több szak is üzemel, de a dráma miatt vagyunk híresek. Minden évben gólyatábort, diákelnökválasztást és halloween bulit is rendezünk. Rengeteg a nehézség. Nem könnyű eljutni a vastapsig, de eddig mindíg elértük. A csoportom kiváló, nincs vita a szerepekért és nem irígykedünk a másikra. Az egész napomat az iskolában töltöm, még utána is az osztálytársaimmal vagyok. Örülök hogy ennél az iskolánál kötöttem ki. Mindíg is az volt a mottonk, hogy nevelni kell a diákot, hogy a talpán álljon. Nem az a fontos mit mgolsz be másnapra, hanem hogy mit tanulsz egy idősebb embertől. Becsülöm a tanáraim, szeretem a diáktársaim és minden nehézség, rossz jegyek és kötelező olvasmányok ellenére, szeretek ide járni.

A végére a kedves olvasónak üzenek. Remélem sok ember elolvassa ezt a kis monológot. Nem kérem a szavazatot, akinek tetszik úgyis voksol, viszont azt kérem, hogy legközelebb ha az utcán jár, nézzen szét és a fiatalokban ne csak a züllödtséget, az iszákosságot meg persze a kábítószert lássa, hanem azt is, hogy talán ők már nem is diákok, hanem színészek is.