Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

 -Anyu! Nem tudom, mi legyek a farsangon!- kiáltottam fel rémülten, amikor rápillantottam a naptárra és észrevettem, hogy egy hét múlva itt a bál.
-Kisfiam, ezt már megbeszéltük egyszer! Mivel új iskolába jársz ebben az évben, nyugodtan felveheted azokat a jelmezeidet, amiket régebben hordtál!-
-De az olyan ciki! És ha valaki észreveszi?-
-Szerinted, foglalkozik bárki is ezzel? De rendben, legyen! Akkor milyen ruháid voltak eddig?-
-Voltam egyszer varázsló, aztán leszedtük arról a palástról a csillagokat és következő évben denevér lettem, majd újra előszedtük a csillagokat és utolsó évben naprendszer voltam!-
-Mindig is csodáltam a saját leleményességem!- húzta ki magát büszkén édesanyám, de rögtön visszatért a probléma megoldásához, amint észrevette szúrós tekintetem.
-Talán lehetnék egy denevérvadász varázsló-asztronauta, aki elveszett a naprendszerben!-
-Ne gúnyolódj, fiam!-
-Most miért? Biztos csak örököltem a leleményességed! –válaszoltam széles vigyorral.
-És a humorom is!
-Persze! De itt az most nem segít, megint le fogok égni!-
-Ne légy pesszimista! Voltál te bohóc is, nem?-
-De, anya, minden évben azt csinálok magamból!-
-Idén nem!- zárta rövidre anya a témát, majd megígérte, hogy időben kitalál valamit.

Voltak kételyeim, de jobbnak láttam nem feszegetni tovább a dolgot, de a bál előtti estén azért csak odamentem hozzá újra.
-A francba, kisfiam! Teljesen kiment a fejemből!-
-Ettől tartottam!-
-Nyugodj meg! Megoldom!- válaszolta mosolyogva.
Így lettem én ebben az évben színházi kellékes. A kezeimre erősített ruhafogasokról a denevér, a bohóc, a csillagász, az asztronauta és a varázsló jelmezeim lógtak. Annak ellenére, hogy rettentő nevetségesen néztem ki, senkinek nem tűnt fel, hiszen mint mindig, így most is igaza volt anyának abban, hogy nem mindig baj az, ha nincs minden a helyén. Ezt sikerült újra bebizonyítanunk… Remélem az én gyerekeim is öröklik majd családom jó tulajdonságait… Van egy pár… :D