Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

 Nem akarok nyuszi lenni.
Nem akarok, mert nem szeretem ezt a fehér harisnyát, kinőttem már és kényelmetlen. A fehér garbópulcsit is le akarom venni.
Tudom, hogy szerinted nagyon aranyos vagyok így, de én nem aranyos szeretnék lenni, hanem gyönyörű …
Jaj, Mama, nem látod hogy utálom ezt, hogy legalább akkora gombóc van a torkomban, ahogy öltöztetsz, mint a nyuszifarok-pompon, amit legalább ezer fehér fonalszálból fűztél gombolyaggá?
Rá se tudok majd ülni, mit fogok csinálni ekkora gombóccal a fenekemen, akárhogy helyezkedem, mindenhogy nyom!
Mama, sírni fogok, mert hiába dolgoztál annyit a füleken, mindig csálé lesz, vagy elcsúszik oldalt, vagy kijön alóla a hajam. Nevetséges leszek.
Én miért nem lehetek tündér vagy királylány, vagy tündérkirálylány, harmatos rózsa vagy hímporos szárnyú, szivárványos pillangó? Szépen kifésült, kibontott szőke hajammal, benne virágos-ékköves díszekkel, ezerszínű lebegő-libegő hosszú ruhácskával, és olyan tündöklő, csoda, csodaszárnyakkal?
Nem akarok bemenni így. Mintha mázsás kövek nyomnák a hátam. Nem kell a fánk. Egy falat se.
Egy puszit még, Mama. Persze, hogy szeretlek.

Egy csillogó kis tündér… Istenem, de jó neki!
És még egy. És a többiek is. Tündérek, hercegnők, de szépek vagytok!
De a te ruhád már láttam… hogy lehet? Nóri királylányon is ez volt… És ott is! Ugyanez a flitteres szárny… A múlt héten láttam a kirakatban. A tüllruhákat is, a kölcsönzőben.
A fejéketek meg nem is igazi gyöngy, és nem nektek fűzték, csupa műanyag, így lehet kapni előre csomagolva, a karkötővel együtt…
Tündérország kapuja tehát a sarki jelmezkölcsönző meg a nagyáruház.
Hát a mamátok még egy gyöngysort sem fűz nektek?
Az én pomponomon egész este dolgozott. És a füleimen is, mert nagyon kajla volt. Már sokkal kevésbé az!
Mama, köszönöm, hogy az idegen, áruházszagú szúrós műanyag helyett a te puha, fehér szeretetedbe öltöztettél, hogy körülvesz a gondolkodásod most is… fehér talpacskáimtól lekonyuló fülem hegyéig!
A csörögefánk még meleg… friss és ropogós!