Jelmezem

Eszperente nyelven kelt e versecske,
Melyben lejegyzek nektek egy remek esetet.
Gyermekember lelkem felkelt egy reggel,
Elképzelte, részt vesz egy jeles eseményen,
S ezzel megnevettet rengeteg embert.
Jelmezes emberek rendezvénye lesz este,
Ez remek hely, melyen felvett leplemmel ezen évben én nyerhetek!
Felkeltem, s mentem, mert be kellett szereznem rengeteg ezt meg emezt,
Mert jelmezem még nem kész, fél, s nem egész.
Este lett, még egy ember sem sejtette meglepetésemet.
Jelmezem remek lett, én lettem egerek veszedelme.
Rengeteg ember tervez jelmezt,
Mely lehet, kedves, kecses, eleven, szende, esetleg fergeteges,
De e jelmez, melyet testemre felveszek lesz legveszedelmesebb.
Persze ez szerény személyem reménye.
Egerek, reszkessetek! Megeszlek benneteket!
Nevettem, s felvettem jelmezem.
Felkerekedtem, elmentem egy helyre melyre e jelmezes jeles esemény meg lett rendezve.
Megérkeztem. Rengeteg embert leltem,
Melyek kellemes terefere mellett ettek, „denszeltek”, szeszt nyeltek, s lelkesedtek.
Néztem, de egy emberen sem leltem jelmezt.
Ezen egyedek nem vettek fel esztelen dresszeket.
Hm… ez lehetetlen. Néztem, s néztek engem ezen emberek,
Nevettek, fetrengtek, mert jelmezem nem felelt meg ezen eseménynek,
Melyen ez emberek jelentek meg.
Nem értettem.
Nem nevetve elmentem, s elmélkedtem:
Reggel felkeltem, de elfelejtettem mely reggel kell eme rendezvényre mennem,
S egy reggellel elébb jelentem meg.
Ezt szépen elnéztem…Ez évben nem nyertem,
S ezen mesét el egy embernek sem meséltem.
De megjegyeztem rendesen, mely jelmezes hetek kezdete.
Egeret nem ettem, ezen eseten rengeteget nevettem.
Mely gyermek eszperente versben elmesélte ezen estet,
E személy neve Emese, s ennek nem mese fele se.