Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Milyen volt a mi farsangunk?
Elmesélem: az idei tanévben 26 első osztályos diákkal készültünk a farsangra. Kolléganőmmel úgy beszéltük meg, hogy nem tervezünk mi jelmezeket, nem mondjuk meg, hogy minek is kell beöltözni. Szerettük volna, ha ők döntenek, mert most még annyira, de annyira játékosak, annyira szeretnének hercegkisasszonyok, királylányok, tündérek, varázslók, dominók, kéményseprők, banditák, Zorrók, katonák, szellemek lenni, hogy el is hiszik, hogy akkor, ott abban a percben ők személyesítik meg az igazi hercegkisasszonyt, vagy éppen katonát.
S a katonának mindig ropog a fegyvere, még olvasás órán is. Bár a farsang csak délután kezdődött, már voltak akik nyolc órakor jelmezben ültek az első órán. S tényleg ropogott a fegyver, s előkerültek az álarcok. Sokat segítettek a szülők – hogy minden gyermekre kerüljön valamilyen jelmez. Ezért nagyon hálásak vagyunk és nagyon köszönjük, hogy nemcsak a tervezésben vettek részt, hanem a farsangi mulatságon is jelen voltak.
Biztos pont a gyerekeknek, ha a mese és a valóság határán ott van valaki, aki fogja a kezüket, s bár megbeszéltük többször, hogy mindenki nem lehet az első – de az eredményhirdetéskor is újra-s újra elismételjük, hogy bizony-bizony az a farsangi jelmez sokkal ötletesebb, látványosabb, több munka rejlik benne.
Mert mondjuk meg őszintén – nehéz ezt megérteni.
Felöltöztem, szerepeltem, s tágra nyitott szemmel, lélegzetvisszafojtva várom az eredményt, s nem engem szólítanak.
Igen az első bolondos nap az iskolában, ami ha nincs előkészítve kellőképpen, bánatossá válhat. De a bánat is hamar elmúlik, amikor szólítják a legjobb, legötletesebb farsangi jelmezt a dobogó felső fokára – s Ő nem más: mint az osztálytársam, s már el is repült a bánat, s el is felejtették, hogy nem Ők nyertek. Igen, számunkra ez volt a farsang lényege: együtt örülni, s közösséggé kovácsolódás útján egy ici-picit előrébb lépkedni
Ilyen volt az első osztályosaink farsangja: telis-tele csodával, s mosollyal.