Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

  Minden évben a farsang az, amire készülök nagyon. Eltervezem a jelmezem, a sminkem, a hajam, és hogy milyen finomságokat fogunk enni. Tavaly annyi mindent sütöttek az anyukák, hogy nem győztem falni. Idén is ki volt tűzve a farsang napja, de a fiúk rosszak voltak, így Zsuzsa néni azt mondta,elmarad a buli...az én bulim...amire egész évben vártam? Utálom a fiúkat, most komolyan mondom. Sosem megyek férjhez, mindig miattuk vagyunk bűnetésben. De aztán kaptunk mégegy esélyt, csak sajnos ezt is elrontották, na jó azért a lányok közül is volt, aki nem viselkedett, de én esküszöm jó voltam. Így idén csak az emlékezetemben van meg, ahogy bevonulok mindenki előtt, és megmutatom magam fekete ruhámban. És kinyitom a szám, kivillan a fehér fogam, a szülők meg ijedtükben sikoltoznak. Vámpír volnék, ha valaki nem találta ki....szeretem a vért, éjszaka támadom meg az áldozataimat és olyan gyors vagyok, mint a villám. Csak fokhagymát ne, azt nem bírom. Fekete palástom alatt fekete harisnya, miniszoknya és fekete póló van, eltakarom az arcom, hogy ne ismerjenek meg, mert megtalálnak a gonoszok, és akkor nekem végem. Ott állok, és mindenki engem néz, az arcom ki van sminkelve, olyan fehér vagyok, akár egy hulla, és a szám piros, mint Hófehérkének. Aztán megszólalok, és mindenki nevet, elmúlik a félelmük, mert eszükbe jut, hogy én vagyok az az aranyos kislány, Dórika a 3. c-ből....olyan jó lett volna, olyan nagyon szerettem volna...de nem lett belőle semmi. Nem baj, majd jövőre, nem adom fel ám könnyen, majd meglátják a fiúk is, hogy mit kapnak tőlem ezért, hogy elvették tőlem ezt a napot!!!