Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

- Jó napot!
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Megjöttem a jelmezért! Tegnap szóltam ide, és félretetettem!
- Milyen jelmezről is van szó?
- A Jótündér a Shrekből!
- Sajnos nem érkezett meg! Megrendeltem, de csak holnap jön új szállítmány.
- Akkor én most mihez kezdjek? Ma este lesz a farsangi buli!
- Nézzen körül! Van itt többféle jelmez!
Gyors terepszemle, ám nem akadtam egy megfelelőre sem. Ami tetszett volna, az vagy túl szűknek, vagy bőnek bizonyult. A többi pedig afféle átlagos, semmitmondó jelmez volt. Elkeseredetten köszöntem el, és az üzletből kifordulva magamban átkoztam Angélát – akit nem is ismertem – amiért így felültetett.
Mit tegyek? – töprengtem egyre. A buli hamarosan kezdődik, én pedig itt állok megfürödve, jelmez és valamirevaló ötlet nélkül.
Hazasiettem, felrohantam a padlásra, és a régi, nagy ládában – mely még a nagymamától maradt rám – kezdtem el lázasan kutatni. Semmit nem találtam. Hoppá! Megvan! Hirtelen beugrott, mi is legyek!
Pontban 7-re érkeztem a buli helyszínére. Tündérek, varázslók, Batmanek, Supermanek, ilyen-olyan figurák tömegében találtam magamat. A legtöbben érdeklődve néztek, aztán szó nélkül továbbálltak. Ezek szerint nem ismertek fel.
- Szia Timi! Te nem öltöztél fel semminek? – kérdezte végre érdeklődő tekintettel egyik ismerősöm.
- Dehogynem! Nem jössz rá, mi vagyok?
- Ne haragudj, de nem!
- Az egyik legfontosabb emberi tulajdonság, mely mára ritka és kiveszőfélben van. Ha ismersz valamennyire, könnyen rájöhetsz, hiszen nekem ez a legfőbb jellemvonásom!
- Ööö… Jó a jelmezed, az ötleted! De én most megyek, és valami innivaló után nézek.
Még néhányan próbálkoztak kitalálni „kilétemet”, de senki nem jött rá, és olcsó kifogásokat mormolva továbbálltak. Sajnálom, hogy ennyivel elintézték, és nem mertek szembenézni az ŐSZINTESÉGGEL!