2010.02.26. 20:16
Az idei farsangra új jelmezzel készülök. Soha nem mertem még ezt viselni. Ahogy felpróbálom, elgondolkozom. Tetszeni fog neked?
Mert sokat táncoltunk már együtt. Vidám és gyors táncokat. Emlékszem, mennyit nevettem veled.
Volt ünnepélyes és lassú dallam is. Ilyenkor úgy éreztem, ősi léptek nyomán keringünk, egy régi, gyertyafényes bálteremben.
S akadtak forró táncok. Olyankor kipirultam, s a világ minden kincséért se néztem volna fel.
Táncoltunk már együtt.
De most egy új bál közelít, s ezt a jelmezt még soha nem próbáltam. Volt már másik. Vidám és színes. A jól bevált jelmezem. Viseltem, mert azt akartam, hogy amikor velem vagy, mindig nevess. Hogy szeress hozzám jönni. Hogy egy sziget legyek, ahol csak napsütés van, s ahol kívül marad a világ.
Azt akartam, hogy így ismerj.
És most kicsit félek.
Mert lassan meg kell mutatnom, hogy mindig én sem vagyok erős. Lassan fel kell fednem önmagam. Be kell ismernem, hogy nélküled a napsütésemből csak a fele marad.
Így hát készülök. Felöltözök. Gonddal. S a tükörben nézem magam.
Meg fogsz ismerni?
Meg fogsz ismerni így?
És szeretni fogod a lányt, aki úgy ment a farsangi bálba, hogy az álarcát otthon hagyta?
Szólj hozzá!
Címkék: álarc nélkül
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások