Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Elkéstem, mint mindig. No, nem baj, úgyis észrevétlen szeretnék maradni.
A zenekar már javában játszott, a régi ismerős dallamokra vígan ropta a társaság. A teremben lampionok sokasága szivárvány színekben díszelgett, a mennyezetről aláhulló varázsgömb forogva, villogva szórta fényeit.
A jó hangulat magával ragadott, beálltam a táncolók közé. Az álarc jól takart, szabadon, vidáman, jó kedvvel táncoltam.
- Hölgyeim és Uraim! A farsangi fánk tálalva! – szólt a szervező.
Az egyik hölgy, hogy a száján a rúzs megmaradjon, nem mert jóízűen falatozni, csak csipegetett. A lekvár leesett, melyen elcsúszott. Nem volt kedve tovább maradni.
Egy darázsderekúvá préselt nagydarab asszonyság rosszul lett – kivezették.
Fiatal srác, kezében egy pohár vörös bort tartva igyekezett kedveséhez, mikor meglökték, és pár csepp vörösbor a mellette álló hölgy ruháján landolt.
- Jaj, hogy nézek ki? – hisztizett a hölgy, és mérgében hazament.
A vacsora szünetnek vége lett, a zenekar ismét forró hangulatot teremtett. Nagyon csinos fruska állt mellettem, aki szeretett volna táncolni, de 2o cm magas sarkú cipőjében még topogni sem bírt, nemhogy táncolni. (Az eszébe sem jutott, hogy mezítláb is lehetne)
Minden résztvevő egyben versenyző is volt, az est szabályai szerint. A teremben körbevonultunk, miközben a zsűri a legeredetibb jelmezt kereste. Megtalálta.
Nagy darab úr, Morgó törpe szerepben. Győztesnek hirdette.
Tapsözön kíséretében a szervező kérte „Hófehérkéjét” – poénnak szánva – jöjjön fel a színpadra, és vigye haza törpécskéjét! – és az álarcot levette róla, hogy mindenki láthassa a győztest!
Ekkor két hölgy is elindult a Morgó törpe felé, szemükben mérhetetlen düh szórt villámokat.
Amint meglátta feleségét és a kíséretében lévő hölgyet, amint közelednek …. torkára fagyott a szó.
A hatalmas ember azonnal kicsi törpévé zsugorodott – és a hátsó ajtón elviharzott.
A zenekar tovább játszott…