Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Amikor bekerültünk az első osztályba minden megváltozott. Minden komolyabb lett. Iskolások lettünk. A változás alól a farsang sem volt kivétel. Óvodában még nem értjük a lényeget. Ott a farsang egyenlő azzal, hogy „anya rám ad valami furcsa ruhát és végre ki lehet festeni az arcomat és nem kell váltóruhát átvenni és mindenki olyan viccesen néz ki, még az óvó néni is”. Iskolában már más a helyzet, a farsang egyenlő lesz a versengéssel. Mindenki díjat akar.
Már farsang előtt kérdezgettük egymást; ki minek öltözik, hogy ne legyen két egyforma jelmez. Általában a szülők adták az ötletet. Így lettem én villanyóra, a barátnőm szobafestő az apukánk után. De volt a tipikus madárijesztő, hercegnő és bohóc is. A legérdekesebb választ, arra, hogy mi leszel farsangkor, Ádám adta- Űrhajós leszek- válaszolta.Elkezdtük faggatni, hogy honnan szerez űrhajós ruhát kis méretben, meg, hogy magyar lesz-e stb. Ádám nem felelt.- Titkos.-mondta. Persze tudtuk mi,hogy miért nem válaszolt. Nem akarta,hogy más is űrhajós legyen. Érthető. Én sem szerettem volna még egy villanyórát. Hallgatása ellenére is biztosak voltunk benne,hogy a fődíjat Ő nyeri.
A készülődésnél mindenki izgatott volt és feszült. Sokan sírtak is,mert nem úgy néztek ki,ahogy megálmodták. Egy óra múlva már sorban álltunk a bevonuláshoz. Ekkor vettük észre; amikor már lenyugodtunk,hogy Ádámon nincs jelmez. Túl késő volt, hogy megkérdezzük,mi történt a ruhájával,mert épp ő került sorra. Nem tűnt szomorúnak. Nem értettük. – Piroska és a farkas után jöjjön…- a minket bemutató tanár is zavarba jött- jöjjön egy kisfiú, akitől mindjárt megtudjuk, hogy minek öltözött.- Szabadnapos űrhajós vagyok- válaszolta mindenki meglepetésére. A felnőttek nagyon jót nevettek. Mi pedig sajnáltuk, hogy nem láthattunk egy igazi űrhajós jelmezt.
Az ötletért járó különdíjat Ádám kapta.A szabadnapos űrhajós példáját máig követik.Azóta népszerűvé vált a szabadnapos búvár, a szabadnapos szuperhős és az ismeretlen színész jelmeze is.