Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

 
Sok kisgyermek álma, hogy farsangkor beöltözhessen kedvenc mesehősének. Velem ez megtörtént, én lehettem Micimackó.
Az óvodai farsangon nagy örömmel konstatáltam, hogy senki nem ismer fel az én tökéletes Micimackó jelmezemben. Boldogan ugrándoztam a sárga jelmezben, és lépten-nyomom kérdezgettem: "Tudod ki vagyok?" és igazán örültem, ha a válasz nem volt. Különösen nagy büszkeséggel töltött el, hogy a jelmez nem bolti, vagy kölcsönzött volt, hanem anyukám varrta apukám sárga pizsamájából. Maga a ruha tulajdonképpen egy nagyméretű sárga rugdalózóhoz hasonlított, de a kis apróságok a piros mellény, a szivacsfülek, és a fekete maciszemek mindenkit biztosítottak arról, hogy a jelmezviselő bizony Micimackónak van öltözve.
Az óvodás szülők és csemetéik el voltak ragadtatva a jelmezem láttán, mert anyukám varrta, mert egyedi volt, és mégis teljes mértékben felismerhető maci. Hihetetlenül boldogan és büszkén vonultam fel a padokból összetákolt pódiumra, kezemben egy kis vödörrel, amin kézzel írott felirat virított: MÉZ.
Eredményhirdetés nem volt, de nem is volt rá szükség. Minden kisgyerek boldogan mutogatta magát, vidáman nézegette a többieket, és remek játékokat játszott a megújult környezetben. A szülők fáradtan és büszkén nézték a földöntúli örömükben játszó gyermekeiket. Egy egyszerű jelmez is hihetetlenül boldoggá tehet egy gyermeket.
Csak most, jó pár évvel később tudtam meg, hogy ez a jelmez mennyire spontán ötlet volt. Időhiány, felnőttkori gondok miatt farsang előtti éjszaka anyukám feláldozta apukám kedvenc pizsamáját, hogy én Micimackó lehessek. Egész éjszaka varrt, ötletelt és igyekezett, végül gyors és fáradtságos munkával elkészült életem legjobb farsangi jelmeze, amivel kisgyermekkorom egyik legkedvesebb emléke is párosul.
Micimackó még ma is ott csücsül a szekrényben, várva a következő generációra.