A farsang általában a mulatozásról, bolondozásról, jókedvről és a jobbnál jobb jelmezekről szól. Mi idén 7. osztályban nem öltözünk be, de harmadik osztályból jó élményeim vannak a farsangról. Akkor még mindenki beöltözött még az osztályfőnök is. Volt ott Frédi-Béni, varázslótanonc, kishableány és az elmaradhatatlan manó és bohóc jelmez. Én a pán Péterből öltöttem magamra a jelmezt. Anyukám hosszú ideig varrta a jelmezemet, mire kész lett le sem akartam vetni. legszívesebben éjszaka is abban aludtam volna. Tetőtől talpig zöld ruhába voltam burkolva. A fejemen a csaákó zöld anyaggal volt bevonva. A fehér tornacipőmre barna plüss anyagból varrt anya \"manócipőt\". Sokan több száz sőt ezer forintot is áldoztak az ötletes öltözékre, de mi otthon talált anyagokból oldottuk meg. Voltak ott persze szebbnél szebb maskarák amiket én is szívesen fel vettem volna. Viszont már ekkor is tudtam, hogy nem a ruha teszi az embert. Nekem az számított, hogy jó kedvem legyen. Az osztályfőnök vitt magával egy kosár csöröge fénkot. Én meg kitaláltam, hogy a portáról kért madzagra felfűzzük a lyukas finomságokat. Meg is tettük. És versenyszámot rendeztünk a segítségével. Sajnos vége lett a bulinak. Eredményhirdetés: A legjobb jelmeznek járó díjat nem én zsebeltem be, de a legjobb versenyszámnek járó díjat hazavihettem. Minden jó, ha a vége jó!