Február van, s az osztályunkban az a téma járja,
hogy készülhetünk ismét a Farsangi bálra.
Tervezzünk hát jelmezt, de az olyan legyen,
hogy az idei versenyen is gyümölcsöt terem.
Hiszen emlékezzünk vissza, hogy negyedik óta,
mi vittük a pálmát, jó, tudom, ez régi nóta.
Akkor a „Világ gyermekei” közt lépkedve a sorban,
a szombrérót viselve én mexikói voltam.
Majd jött egy kósza ötlet ötödikes korban,
a „Tisztasági csomagban” papucsként pózoltam.
Hatodikban – ugyan sakkozni akkor se tudtam –,
vírusként a vakcinák ellen a táblán harcba vonultam.
Hetedikben megmutattuk társastánctudásunkat,
„Bécsi keringőt” jártunk, mit a vendégek tátott szájjal bámultak.

Szóval most újra töprenghetünk azon,
hogy az idén mi lesz a trendi fazon.
Hiszen már végzősként utoljára
bújhatunk más bőrébe itt, az iskolánkba.
Mert ugye a farsang könnyen segít abban,
hogy egy misztikus világba pattanj,
ahol beöltözhetsz bárminek,
s ez új szerep máris a tied.
Mert lehetsz varázslatos rózsaszín királylány,
a szőke herceget hősként imádván.
Vagy zöldes-barnás terepruhás katona,
ki a társaival hősiesen harcolna.
Talán egy horgász? ki lógatja a botját,
hogy kifogja a feneketlen tó legnagyobb pontyát.
Avagy a sötétséget tükröző, gonosz boszorkány,
szerelmi bájitalok sorát kutyulván.
De, a lényeg az, hogyha ebben részt veszel,
Egy csodálatos, mesés világ örökös része leszel!

S lám, már jön is a nagyszerű, vicces ötlet,
zenés táncos mulatság lesz az idei győztes,
melyet mi fogunk együtt járni,
a „Kán-kán” híres táncát fogja a közönség látni.
Hol fiúk-lányok közösen jelmezbe bújva,
fekete-piros ruhában, páran bakancsot húzva,
fehér buggyos alsó bugyit s parókát viselve,
sikoltozva pörgünk-forgunk, táncunkat tapsvihar kísérve…
Győzött a 8.c osztálya,
és ettük mi a tortát a többiek bánatára!

Eltelt azóta pár év, de az emlékek maradtak,
máig híve maradva a bohókás Farsangnak!