Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Több mint egy éven keresztül szajkózták, hogy mi van a pontokkal, hogy ki hova akar felvételizni. Én nem akartam. Semmi kedvem nem volt elhagyni a barátokat, és rálépni a felnőtt élet útjára. A mai világban viszont diploma nélkül aligha lehet érvényesülni, így mégis beadtam a jelentkezésemet. Elballagtam, leérettségiztem és elfelejtettem az egész továbbtanulási mizériát. Július 23-án este egy buliban kaptam az sms-t: "Ön besorolást nyert BGF-KKFK kommunikáció és médiatudomány". Először csalódást éreztem, mert tényleg nem szerettem volna főiskolára menni, hisz még azt sem tudtam, hogy mi akarok lenni. A szüleim támogattak, a barátaim gratuláltak.
Pár héttel később felhívtak telefonon: mehetek a gólyatáborba. Gondoltam, ez legalább egy jó buli lesz, bár senkit sem ismertem. Egyedül mentem a pályaudvarra, egyedül vettem meg a jegyet, egyedül szálltam fel a vonatra. Később leültek mellém, de csak azért, mert nem volt máshol hely. Borzalmas érzés volt. Amikor a vonat elindult, mindenhonnan jöttek színes pólós fiatalok. Ordítottak, buzdítottak, beszélgettek, ölelték egymást, vidámak voltak. Én csak néztem nagyokat. Azt kívántam, hogy legalább pár barátom legyen az új helyen. Amikor a vonat megérkezett, és csoportokba raktak minket, már úgy voltam vele, hogy egye fene, megpróbálok jó kedvű lenni, ha már három napig össze vagyok zárva ezekkel az emberekkel. Ebből a három napból egy hatalmas buli kerekedett, ahol nem aludtam semmit, jól éreztem magam, és nem utolsó sorban barátokra leltem. A színes pólósokról pedig kiderült, hogy diákszervesek…
Az első napok az iskolában furcsák voltak. Hatalmas labirintus az egész épület. Rádöbbentem, hogy már nincs olyan, hogy osztály, hanem „csupán” 120 emberből álló szak. Az órarendemet magam állítom össze, a tanárokat én választom ki. Nem kell a női wc-ben sunyiban dohányozni, akkor megyek ki, amikor akarok. Végre ismerőssé váltak a szembejövő arcok, a mellém ülő emberek. Kezdtem magam egész jól érezni ezen az új helyen. Az újdonsült barátaimmal közösen tapasztaltuk ki, hogy melyik előadásra érdemes bejárni, és melyikre nem.
Szeptember közepén az egyik diákszerv tagfelvételt hirdetett. Minden álmom az volt, hogy bekerüljek, ám nem bíztam magamban. Ennek ellenére, már csak a poén kedvéért is beadtam a jelentkezésem. Soha az életben nem gondoltam volna, de felvettek. Ám egy újabb problémába ütköztem: újabb emberekkel kellett összeismerkednem, összeszoknom…
Az sms óta eltelt négy és fél hónap. Most december van. Túl vagyok az első zh-kon, a tesi felmérésen, a gólyabálon, és rengeteg élményen. A diákszervben otthon érzem magam, a legújabb barátaimra pedig már most számíthatok. Ha megkérdezik, büszkén jelentem ki, hogy Külkeres vagyok. Úgy érzem beilleszkedtem. Úgy érzem, a jövőm itt van.