2009.12.03. 20:21
Meglátni és megszeretni 3 pillanat műve volt…
Először elölről láttam, aztán hátulról…
Végül belülről is megismertem…
Már akkor eldöntöttem, enyém lesz…
Néhány hónap múlva el is fogadott…
De még bizalmatlan volt…
Nekem is előbb el kellett varrni a régi szálakat…
Teltek az évek és belejöttünk…
Gyümölcsöző kapcsolat lett…
Persze voltak hullámvölgyek is…
Kacérkodtam mással is…
A szakítás pillanata benne volt a levegőben…
Aztán váratlan fordulathoz értünk…
Gyerekem lett.
Elváltunk.
De a 3 év gyes alatt sokszor hívogatott…
Segítséget kért, visszavárt…
Beadtam a derekam…
Se vele, se nélküle nem bírtam…
Aztán egyezséget kötöttünk, alkalmazkodtunk egymáshoz…
Ma már egészen az övé vagyok…
Hiszen ő az én életem…
Ő az iskolám.
Szólj hozzá!
Címkék: vers dunakanyar eniskolam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások