2009.12.01. 21:42
Iskola. Kívülről csak egy épület,
Ám belülről csupa-csupa szeretet.
Egy különleges világ,
Mely elénk tárja kapuját.
Benne élünk sok-sok évig,
S emlékünk közt marad mindig.
Ő jut majd eszünkbe gyermekkorunkról,
Ahol tudomást szereztünk sok hasznos dologról.
Amikor e világ kapuin
Először léptünk be mi,
Még egészen kicsik voltunk
S szüleink kezét fogtuk.
Ismeretlen volt számunkra minden,
S játszva tanultuk meg itten
A számok birodalmát,
S a betűk irodalmát.
Később minden nehezebbre fordult,
S az iskola fogalma számunkra eltorzult.
a tanulástól mindenkinek elment a kedve,
A pihenés gondolata ugrott be helyette.
De a hosszú vakáció közben,
Hiányozni kezdett minden:
A vidámság, a zajcsapás,
Kötekedés, s tanulás.
Az iskola a második otthonunk,
Ahol mindig ismerősre találunk.
Ott vannak a barátaink,
S a kedves tanáraink.
Ők a világ legerősebb emberei,
Hisz vasból vannak az idegeik.
Ők mindig segítséget nyújtanak,
Ha netalán rá szükség akad.
S ezek a vidám évek,
Oylan hamar szénné égnek,
Egyszer majd csak azt vesszük észre,
Hogy már mindennek vége.
Gyermekkorunk ott hadjuk az iskolában,
S felnőtt fejjel lépünk a nagy világba,
Mely sokak szerint oly kegyetlen,
Ám számunkra még ismeretlen.
Szólj hozzá!
Címkék: diákvers eniskolam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://en-eletem-verseny.blog.hu/api/trackback/id/tr551567430
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legfrissebb hozzászólások