Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Tuti gimi

Mikor megláttam ezt a lehetőséget, gondolataim el kezdtek suhanni. Nem az ugrott be először, hogy milyen gyönyörű az én iskolám, hanem hogy milyen társaság vár ott rám. Van szülő, ki azt gondolja, hogy a gyerekeik mindössze tanulni járnak a suliba. Pedig nem. Ha nem volna, akivel levelezzél órán vagy zenét küldj a szünetben, a kutya se járna oda..Az iskolám Tolna megyében, annak is északi részén, Tamásiban van.Másfél éve tanulok itt. Egyszer még a legelső napon történt, hogy elkésett az osztályfőnökünk, s mivel nem tudtuk ki az a Kati néni úgy döntöttünk, hogy inkább megvárjuk az osztályban. 9-10 percen belül megérkezett a tanár. Igen ám, de nem hogy nem Katinak hívták, még csak nem is volt nő! Ledobta a cókmókját, és hangosan a földrajz könyvünket követelte. Mukkanni sem mertünk. Mozdulatlanul, lélegzetet visszafojtva kuporgott 33 gyerek a padokban. Egymás között is csak 1-2 ismerős volt, de ezt a tanárt még soha az életben nem láttam. Csak ez év elején tudtuk meg hogy ő lett a földrajz tanárunk. Körülnézett és csak akkor döbbent rá, hogy kicsit se hasonlítunk a 11.bére. Betoppan egy kedves hölgy. Hú. Mindenki arcán megkönnyebbült izzadságcseppek folytak.Végre az összes gyerek szája sarka felfelé kezdett kúszni. Másnap reggel örömmel közelítettem meg az iskolát. Azóta eltelt egy év. Nemrég újították fel az épületet, szerintem nagyon csúcs! Erkélyek a kollégiumnak és új aula is épült. Mikor bejött az igazgató nő és szólt, hogy 10 perc múlva megnézhetjük az elkészült részeket, majd kiugrottunk a bőrünkből. Első utunk a tornaterembe vezetett. Új folyosó készült, amelyről be lehet látni a tornatermet. Az aula nem volt teljesen kész, csak távolról tekinthettük meg. Fura egy osztály a miénk. 14 fiút és 19 lányt szalasztottak ide. Jó tanárokat kaptunk, bár kicsit furcsa, hogy felcserélték a rajz és a biológia tanárnőt. Igaz, hogy néha még másfél év után is hiányzik a régi osztályom. Bár a hírek szerint, sokkal többet kell magolni, mint a régi osztályomnak, cseppet sem bántam meg hogy eljöttem! Nagyon kedvelem az osztálytársaimat.: Berill, kinek a kedvenc állata a farkas, ráadásul csodálatosan rajzol. A Hanzi, aki az egójától nem fér be az ajtón, de a művészi készsége elképesztő. Laura, aki miatt néha már legszívesebben a falra másznék, de ha arra kerül a sor a megértő barát szerepébe bújva megvigasztal, és csodás kézilabdás. A Gábor, aki a hátsó fele közepén hordja a gatyáját, de...most egy jó tulajdonsága se jut az eszembe. Móni néni, aki ha kell, segít a leckében, ha kell, elmondhatod neki, mi nyomja kicsi szívedet. Kati néni, kinél osztályfőnökin tartjuk a nyelvtant, de a színházból hazajövet mindig szórakozhatunk hátul a buszon. Végül (de nem utolsó sorban) Vili bácsi, a gondnok, kinek még a talicskájára is az van írva hogy: ,, NE TÓD E˝ ,de ha bármi fáj, ő mindig tud rá orvosságot. A végére én maradtam. Ha szomorú vagyok, a volt osztályfőnököm , Ica néni szavai jutnak az eszembe:” Mindenkiben van valami csoda, valami, amiben több lehet a másiknál!˝ …
Jó itt, mert őszinték vagyunk egymáshoz. Ami a szívünkön, az a szánkon. Tudjuk ki kibe szerelmes, ki kivel jár vagy kivel szakított. Lehetőség nyílik arra, hogy kitomboljuk magunkat a bulikon, hogy művelődjünk a színházban, de azért figyelnek arra is, hogy konyítsunk a matekhoz s az irodalomhoz. Író szeretnék lenni. S hogy miért, írtam is egy verset:

Évek suhannak, ki gyerek volt, felnő.

Fejünk fölött repülnek a felhők.

Rengeteg dolog van, miért érdemes élni,

Embertársainknak örömöt szerezni.

Ha bármi bántja szíved, fogj egy papírt s tollat.

Írj egy szép könyvet az utókornak!

 

Elmondom, ha megnyerem ezt a versenyt, veszek egy gépet Írok egy könyvet, elmesélem azt a maradék 196 esetet, amire most helyhiányosság miatt nem tudtam kitérni.
Tamási 2009-11-30
Sebestyén Dóra