2009.11.27. 00:47
Egyszer volt, hol nem volt, még a Tejútrendszer és az Androméda-köd határain is túl, ahol a pulzárok és kvazárok bocsátják ki magukból az elektromágneses hullámokat, volt egyszer egy Xdigit nevű bolygó. A planéta lakóit, az Yorbit-okat a kihalás veszélye fenyegeti, mivel elromlott a Szintetizáló, azaz a szaporodásukat biztosító, a lényeket reprodukáló gépezet. A masinát még az ősök építették, de sajnos a javítási útmutató a Nagy Csillagközi Háború során elveszett, így senki nem tudja újra működésre bírni a szerkezetet.Emiatt a király, YZorbit elhatározta, hogy megmenti népét az elmúlástól. Hosszas keresgélés után kiválasztotta a legrátermettebb, legokosabb orbit-ot, akire azt a jelentőségteljes feladatot bízta, hogy keresse fel az Univerzum népeit, hátha valahol megtalálja a gép javítási útmutatóját.
Kalandos bolyongása során semmi érdemlegesre nem lelt, mígnem felfedezte a Föld nevű bolygót. Észlény létére ösztönösen érezte, hogy -ahogy ő nevezte- a Kékségen hol érdemes kutakodnia.
Megérzése Budapestre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Lágymányosi Campusára vezette.A fejlett technológiának köszönhetően képes volt emberi alakot ölteni, így könnyedén tanulmányozhatta az egyetem hallgatóit, ill. a főváros lakóit. Szemlélődése során rájött arra, hogy talán nincs is szükség bonyolult gépekre a szaporodáshoz...
E megdöbbenését csak fokozta, amit az ELTE-n látott: vidám és élettel teli fiatalokat, akik komoly motivációval vannak feltöltve: tanulni és fejlődni akarnak, elsajátítani annak a hatalmas tudásnak egy kis szeletét, amit elődeik ismertek meg. Így nem csoda, hogy a jövevény egyre többet akart megtudni az emberekről. Akaraterejének és ügyességének köszönhetően ő is hallgató lett, így még közelebbi kapcsolatot tudott kialakítani az egyetemistákkal.
Rengeteg újat megtanult az ELTE-sektől: tudja, hogyan kell a könyvekben és tudásban bővelkedő könyvtárakban eligazodni, megismerte az etológusoknak köszönhetően az állatokat, és még azon is meglepődött, hogy emberi mivoltunk ellenére a tanszékeken milyen magas szinten folyik az oktatás. Arra is rá kellett döbbennie, hogy az emberek társadalmát milyen kiválóan modellezik a szociológusok, és hogy mennyi újat lehet a programozásról megtanulni. Megismerte a duna-parti szép kilátást is, amikor egyszer este az egyetem környékén mászkált.
Kipróbálta a büfék íncsiklandozóan finom ennivalóit is. Hihetetlennek találta, hogy milyen jókat esznek az emberek, miközben az Xdigit-en bogyókon élnek. Rádöbbent a földrajz szépségére és az ELTE ásványkiállításának egyedülállóságára is.
Azonban a sok tudás mellett megismerte, hogy milyen ELTE-snek lenni, érezni azt az érzést, amit csak a Campuson lehet, és azt, hogy milyen nagyszerű dolog az ottaniakkal foci vagy röplabda háziversenyt nyerni.
Hosszú idő után mégis visszament anyabolygójára az okos orbit, felvértezve az újdonságokkal. Azonban a rengeteg élmény elmesélése végén visszatért a király a legfontosabb kérdésre, vagyis, hogy hogyan mentsék meg népüket a kihalástól...
Megérzése Budapestre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Lágymányosi Campusára vezette.A fejlett technológiának köszönhetően képes volt emberi alakot ölteni, így könnyedén tanulmányozhatta az egyetem hallgatóit, ill. a főváros lakóit. Szemlélődése során rájött arra, hogy talán nincs is szükség bonyolult gépekre a szaporodáshoz...
E megdöbbenését csak fokozta, amit az ELTE-n látott: vidám és élettel teli fiatalokat, akik komoly motivációval vannak feltöltve: tanulni és fejlődni akarnak, elsajátítani annak a hatalmas tudásnak egy kis szeletét, amit elődeik ismertek meg. Így nem csoda, hogy a jövevény egyre többet akart megtudni az emberekről. Akaraterejének és ügyességének köszönhetően ő is hallgató lett, így még közelebbi kapcsolatot tudott kialakítani az egyetemistákkal.
Rengeteg újat megtanult az ELTE-sektől: tudja, hogyan kell a könyvekben és tudásban bővelkedő könyvtárakban eligazodni, megismerte az etológusoknak köszönhetően az állatokat, és még azon is meglepődött, hogy emberi mivoltunk ellenére a tanszékeken milyen magas szinten folyik az oktatás. Arra is rá kellett döbbennie, hogy az emberek társadalmát milyen kiválóan modellezik a szociológusok, és hogy mennyi újat lehet a programozásról megtanulni. Megismerte a duna-parti szép kilátást is, amikor egyszer este az egyetem környékén mászkált.
Kipróbálta a büfék íncsiklandozóan finom ennivalóit is. Hihetetlennek találta, hogy milyen jókat esznek az emberek, miközben az Xdigit-en bogyókon élnek. Rádöbbent a földrajz szépségére és az ELTE ásványkiállításának egyedülállóságára is.
Azonban a sok tudás mellett megismerte, hogy milyen ELTE-snek lenni, érezni azt az érzést, amit csak a Campuson lehet, és azt, hogy milyen nagyszerű dolog az ottaniakkal foci vagy röplabda háziversenyt nyerni.
Hosszú idő után mégis visszament anyabolygójára az okos orbit, felvértezve az újdonságokkal. Azonban a rengeteg élmény elmesélése végén visszatért a király a legfontosabb kérdésre, vagyis, hogy hogyan mentsék meg népüket a kihalástól...
Ha nem kéne ide 18-as karika, az én mesém is tovább tartott volna!
A bejegyzés trackback címe:
https://en-eletem-verseny.blog.hu/api/trackback/id/tr511555387
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legfrissebb hozzászólások