2009.11.16. 18:52
Sokszor hangzik el a kérdés: Szeretsz iskolába járni? Erre a válasz általában : Ki az aki igen?
A Cserháti Sándor Műszaki Szakképző Iskola tanulói, köztük én is, mégis igennel válaszolnánk.
Mindenki tudja, hogy az iskoláknak milyen kevés pénz áll rendelkezésre felújításokra, tanszer beszerzésre.
Mi mégis a lehető legmodernebb, legszínvonalasabb körülmények között tanulhatunk.
Iskolánk tanári kara viccmesélésben felülmúlhatatlan, ugyanakkor tananyag leadásban is. Ha kell kézzel-lábbal, de érthetővé teszik számunkra a tanulnivalót.
Szót kell ejtenem az iskola karbantartóiról, takarítóiról, és a menzai dolgozóiról is, akik nap, mint nap ügyelnek iskolánk szépségére és mindig finom étellel várják az éhes gyomrokat.
Az iskola nem is lenne iskola tanulók nélkül. A Cserhátiban közel 700 fiú és körülbelül 20 lány koptatja a padokat. Mi lányok ezt felettébb élvezzük, ugyanis iskolánk fiúiból nem tűnt el az udvariasság. Azt pedig melyik lány nem szereti ha előreengedik az ajtóban, vagy ha épp nem éri el a projektor bekapcsológombját akkor egy szép mosoly kíséretében ezt hallja: Hagyd csak, majd én!
Iskolánk arról is gondoskodott, hogy szünetekben a dolgozatok , felelések okozta stresszt levezethessük egy kis játékkal. Erre a célra csocsoasztalok állnak rendelkezésünkre.
Nem csak a csocsoasztalon rúghatják a labdát a tanulók, hanem a délutáni fociszakkörön is. Rengeteg sport tevékenységre kapunk lehetőséget.Ilyen pl.: foci, kosár, ping pong, kézilabda,röplabda.
Szerintem az iskolánkat nehéz minden téren felülmúlni. Szeretek ide járni, s azt hiszem pár év múlva nehéz lesz majd, idegennyelvi órán tanult szavakkal élve, "good bye"-t vagy "tschüss"-t mondani neki.
Mindenki tudja, hogy az iskoláknak milyen kevés pénz áll rendelkezésre felújításokra, tanszer beszerzésre.
Mi mégis a lehető legmodernebb, legszínvonalasabb körülmények között tanulhatunk.
Iskolánk tanári kara viccmesélésben felülmúlhatatlan, ugyanakkor tananyag leadásban is. Ha kell kézzel-lábbal, de érthetővé teszik számunkra a tanulnivalót.
Szót kell ejtenem az iskola karbantartóiról, takarítóiról, és a menzai dolgozóiról is, akik nap, mint nap ügyelnek iskolánk szépségére és mindig finom étellel várják az éhes gyomrokat.
Az iskola nem is lenne iskola tanulók nélkül. A Cserhátiban közel 700 fiú és körülbelül 20 lány koptatja a padokat. Mi lányok ezt felettébb élvezzük, ugyanis iskolánk fiúiból nem tűnt el az udvariasság. Azt pedig melyik lány nem szereti ha előreengedik az ajtóban, vagy ha épp nem éri el a projektor bekapcsológombját akkor egy szép mosoly kíséretében ezt hallja: Hagyd csak, majd én!
Iskolánk arról is gondoskodott, hogy szünetekben a dolgozatok , felelések okozta stresszt levezethessük egy kis játékkal. Erre a célra csocsoasztalok állnak rendelkezésünkre.
Nem csak a csocsoasztalon rúghatják a labdát a tanulók, hanem a délutáni fociszakkörön is. Rengeteg sport tevékenységre kapunk lehetőséget.Ilyen pl.: foci, kosár, ping pong, kézilabda,röplabda.
Szerintem az iskolánkat nehéz minden téren felülmúlni. Szeretek ide járni, s azt hiszem pár év múlva nehéz lesz majd, idegennyelvi órán tanult szavakkal élve, "good bye"-t vagy "tschüss"-t mondani neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://en-eletem-verseny.blog.hu/api/trackback/id/tr201529910
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legfrissebb hozzászólások