2009.11.05. 18:06
A Mi KIS ISKOLÁNK
Mikebudát,ha nem tudnátok Pest megyében találjátok,nem messze vagyunk Budapestől úgy 70km re.
Sajnos szegény falucska a mienk,ezért történetem sem éppen vidám,melyet elmesélek Nektek.Minden tavasszal megy a vita iskolánk megtartása miatt,mivel a szegény önkormányzatnak igen nehéz dolga akad,de mi szeretünk ide járni ezért mindent meg is teszünk,hogy megóvjuk intézményünk.A következő iskola Cegléden van ahová járhatunk,de 15 km re fekszik tőlünk oda sem lenne egy szerű átjárnunk és többségében nem is szeretnénk, mert idegenekkel nem szeretnénk befejezni tanulmányainkat.Tudom mindenkit megőrít ez a válság mizéria,de ha nyerhetnék én biztosan felajánlanám iskolánknak a nyereményt,hátha befejezhetném tanulmányaimat szülőfalumban.
Köszönöm,hogy elolvasták: ha segíteni nem is tudnak nekem a remény legalább megmarad!
Tisztelettel: Povisel Márk
5 osztályos tanuló
nevében nevelőanyukája : Orosz Gabriella
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nagyon szerettem iskolába járni,a tanárok gondoskodó szeretete vonzott minden deákot.Sajnos a régi tanárok nyugdíjba vannak.A gyerekek a szünidőben is oda járnak focizni szabad idejükben.Nálunk a Tarnazsadányi általános iskolával az a legnagyobb gond,hogy esős időben beázik,hiába toldozzuk .A hivatal pénzhiányban nem tud segíteni,marad a pályázat,de az önrész okoz gondot.Az iskola igazgatója sokat segít a falu lakosainak ügyes,bajos dolgokba.A mi iskolánkba mély szegény sorsú gyerekek járnak,de vidámak és szeretnek ide járni.
Legfrissebb hozzászólások