2010.06.14. 19:01
Míg élek veled addig rajtam nevetsz
tudod ,nem ez a világ mi engem untat ,kár
az éjszakában a vak sötétben féltem már,s te járkáltál
Én azt hittem más lesz minden ,éppen a nap fel kel
valahogy más mit nekem ő szánt
én mindig tudtam többé nem vágysz rám
Beteges az érzés még, a kételyem épp úgy él,
szabadon éltem rég ,de elmúlt már
Eltűnt minden ne tőlem kérdezd már máshol jár a boldogság
te éppen mint ő engem néztél ,késő hogy rám várj
eltűnt minden másképp érzem a szívem most már jéggé vált
én leléptem már máshol várnak bárhogy fáj
Láttad ,amikor az álmom valahogy mássá vált s ez nekem ugy fájt
a rácsaid közt álmodozni nem volt más csak pillantás
már túlléptem, más karjában fuldokló csoda várt ,ez igazán más ,már tudd hogy nem fáj
lépj előre s válald fel most már
Beteges az érzés még a kételyem épp úgy él
szabadon éltem rég de elmúlt már
Eltűnt minden ne tőlem kérdezd már máshol jár a boldogság
te éppen mint ő engem néztél késő hogy rám várj
eltűnt minden másképp érzem a szívem most már jéggé vált
én leléptem már máshol várnak bárhogy fáj
Egy állarc mi épp ugy bennem él
mint amikor az álmadiban összebújva másképp éltem én
de jobb így már nem kell kérjem én
hogy engedj el a kínokból s had repüljek én
Eltűnt minden ne tőlem kérdezd már máshol jár a boldogság
te éppen mint ő engem néztél késő hogy rám várj
eltűnt minden másképp érzem a szívem most már jéggé vált
én leléptem már máshol várnak bárhogy fáj
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások