Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

 Őrült tudós, vagy boszorkány, tündérkirálylány vagy csúnya zöld kis manó. Ezen a napon nem az számit mennyit ér a ruha, amit hordasz, a lényeg, hogyha csak egy napra is, de azzá válhatsz, ami lenni szeretnél.

Február az újrakezdés és a tavaszvárás hónapja. Jelmezeket öltünk, állarcok mögé bújunk, hogy elijesszük a telet. A farsang egy részről erről szól, másrészről pedig arról, hogy valóra válthatjuk gyermek lelkünk vágyát, még ha csak egy nap erejéig is.
Minden reggel, amikor elindulunk a munkába, vagy az iskolába magunkra öltünk egy „jelmezt”. „Eljátsszuk”, hogy szolidak, kihívóak, esetleg mások vagyunk, mint a többiek. Napról napra, újra és újra felvesszük ezt a jelmezt, amit mutatunk a külvilág felé. Azonban ezek nem mi vagyunk, csupán az elvárásoknak próbálunk megfelelni.
Ezért jó a farsang! Farsangkor az ember az lehet, ami lenni szeretne, és nem az, amit elvárnak tőle. Az emberek többsége olyan jelmezt vesz fel ezen az ünnepen, néha nem is tudatosan, amely tükrözi legbelső énjét.
Gyerekkoromban évről évre szuperhősnek öltöztem. A jelmezbál napján olyan erősnek éreztem magam, mint még soha. Aznap enyém volt a világ, mert a szuperhősöknek egy mesében sincs családjuk, és nincs is rá szükségük, mert azért élnek, hogy másokat megvédjenek. Én voltam a rettenthetetlen lovag, akinek egy napig nem fájt az élet.
Idén is szuperhősnek öltöztem, pedig már túl vagyok a második X –en, „kis felnőtt” lettem, hétköznapi hős, aki azért küzd, hogy fenn tudja magát tartani.
Jobb volt csak egy napig hősnek lenni…