Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Kezdem a legelejéről. Az ismerősöm különösen jó ésszel volt megáldva, tehetsége volt ahhoz, hogy rövid idő alatt tanuljon meg akár több oldalt is, összegezve nagyon jó tanuló volt. Az általános iskolájában emiatt nem sok barátot szerzett. Az osztályából kiközösítették, és szinte senki se szerette, hogy ilyen „tudor”. A tanárok, igaz, hogy szerették, de nem tudta kamatoztatni tudását. Mikor eljött az idő, hogy felvételizzen és iskolát váltson, nagyon boldog volt. Eljött felvételizni a gimnáziumba és nem volt kérdéses, hogy felveszik. 
Az első tanév kezdetén benne volt a félelem, hogy hasonlóan fognak bánni vele, mint az előző sulijában. Ám, ahogy telt az idő, egyre több barátot szerzett, és rájött, hogy ebben az iskolában nem nézik le azt, aki kicsit is többet tanul a kelleténél. Az osztályközösség remek volt, szinte minden hétvégén ment valahova együtt az osztály. Osztálykirándulások jó hangulatban teltek, és ebben az osztályfőnök is nagy szerepet játszott. Sokféle szabadidős programnak és kulturális eseménynek volt a színhelye a gimnázium. 
A tanárok felfigyeltek a tehetségére és végre lehetősége nyílt arra, hogy megmutassa magát különböző versenyeken, és így magának és az iskolának is hírnevet szerezzen. Azt mondta: „mintha, egy másik világba kerültem volna”. Szülei is észrevették a változást, nem volt magába forduló, hanem vidám és élettel teli. Egyre jobban érezte magát az évek során, de közeledett az érettségi. Hála a versenyeknek, az érettségin simán tovább lépett, és még pluszpontokat is szerzett. 
Felvették az egyik egyetemre, idén le is diplomázott. És most én járok ebbe az iskolába.

A Batthyány Kázmér Gimnázium véleményem szerint Magyarországon a jó iskolák közé tartozik. Nemcsak a tanárok, a versenyek és a sokoldalú programok miatt, hanem az ott tanuló diákok miatt is. Legjobban jellemezni egy iskolát az ott tanulókkal lehet. Ahogy a rokonom is mondta, én is úgy érzem, hogy ez a gimnázium az én iskolám.

Szmok Gábor