Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Hittem vagy sem, de eljött az a nap, amikor nem én álltam izgatottan jelmezbe bújva a többiek között, hanem kicsi lányom. Azaz az én kicsi „tündérem”. Hálás vagyok fiúgyermekeket nevelő barátnőmnek, hogy meglepett egy tündérjelmezzel minket. Kicsi lányom alig várta, hogy felvehesse a ruhát, a varázspálcát már nyomban ki is próbálta és mi varázslatainak eleget téve hol eltűntünk, hol pedig előbújtunk.
Eljött a nap, a várva várt óvodai farsang napja, izgatott készülődés vibrált a levegőben. Szokásunkhoz híven az utolsók között érkeztünk, de nem bántuk, hisz ami fogadott minket…! Az ajtóban egy Piroska, a teremben egy bohóc. Hogy hasonlítanak az óvónénikre?! Egy kalóz, tán a dadus néni? Tündérke ugrál szárnyaival csapkodva, vagy tán egy pillangó? Két kis nyuszi tűnik fel a sarokban, olyan egyformák mint két tojás. Ott egy tigris? Bizony ám, vigyázattok nyulacskák! Mickey egér, Sam a tűzoltó, Batman, talán a tévébe léptem? Kutyus fut és üdvözöl, majd rohan tovább talán, hogy elkapja a kiscicát, kinek kezében az egérkéje, és annak sajtocskája. Vagy egy nyuszira vágyna? Hopp egy manó, zöld cipőben, ő is tovaszökken, Amott egy katica röppen. Jé, egy törpe, a többiek hová lettek? A boszorkánytól félni kell? A jó boszorkány segíthet, segíthet, hogy elhiggyem nem egy mesébe csöppentem.
Kicsi lányom ekkor már kezemet elengedte, tétován bár, de elvegyült a többiekkel. Mikor a zene is felhangzott együtt táncoltuk az első táncot. Szívemet boldogság töltötte el és úgy éreztem újra az a kislány vagyok, aki jelmezbe bújva várta a farsangot!