Mosolyogva,hangtalanul suhannak fehér köpenyükben a mit sem sejtő áldozatuk felé.
Földöntúli szépségük rabul ejt férfit és nőt egyaránt. Nincs menekvés. Kiszemelt áldozatuk fölé hajolva…gyengéden felébresztik,majd különböző üvegcsékbe felfogva vérüket,leküldik a laborba a megrendelt vizsgálatokra. Ilyen,és ehhez hasonló képeken ábrándoztam,mikor egy papírgalacsin landolt az asztalomon. Egy kérdés állt rajta:Kitaláltál már valamit a farsangi bálra?Hát persze! Mosolyogtam magamban. Kicsit merész lesz,de elvégre a farsang a tél elűzéséül is szolgál,és erre garantálom,hogy eltűnik.
Farsang napján,nem mindennapi látvány nyújtott a négy vámpír jelmezt öltött ápolónő tanonc. Mindegyikünk haja feltupírozva,rajta nővérfityula. Arcunk halottsápadt színben játszott,szemünk alatt mély karikákkal,szánk sarkában diszkrét vércsík(kecsap). Megdöbbentően néztünk ki,még osztálytársaink is elhűltek a látványtól. A farsang megnyitóján lekapcsoltuk a teremben a fényeket,majd gyertyát gyújtottunk.Kezünkben a gyertyákkal,beálltunk az ajtó két oldalára és vártuk tanárainkat. Jelmezeink annyira tökéletesre sikerültek, hogy volt olyan tanár,aki nem mert bejönni csak miután felkapcsoltuk a lámpákat, és még így sem szívesen jött a közelünkbe. Valóban sokkoló volt látványunk,de szerencsére nem szidtak le minket merész ötletünk miatt.
Hazafelé így is megvolt a böjtje. Mikor vissza akartunk változni hétköznapi formánkra,rájöttünk, hogy ez nem fog sikerülni. Tupírozott hajunkat rengeteg hajlakk tartotta kócos állapotban,és a sminkünket sem sikerült teljesen lemosni. Kézkrémmel próbáltuk ugyan eltüntetni a szemünk körül ékeskedő karikákat,de nem sok sikerrel. Nem volt mit tenni valahogy haza kellett jutnunk. Jó vámpírokhoz illően a kertek alatt igyekeztünk haza ügyelve arra,hogy minél kevesebb ismerőssel fussunk össze.
Szerencsére hétvégén sikerült mindenkinek eltüntetni vérszívó lényünk nyomait,és hétfőn mindenki szorgalmasan gyakorolta miként kell tűvel vért venni az ambu babából.