Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

4 évesen pillangó voltam az ovódában. 5 évesen tündérkirálynő. 7 évesen Mikulás rénszarvasa az iskolában. 8 évesen gomba. 10 évesen villa. 12 évesen boszorkány. 14 évesen Marilyn Manson. 16 évesen prostituált.

Mindig is imádtam szerepet játszani. Belebújni másnak a bőrébe és a saját jellememet a felvett jelmezhez alakítani. Ez nem kihívás, ez egyszerű szórakozás, élvezet. Könnyedént tudtam azonosulni a tündérkirálynő szerepével, de az évek múltával előtérbe került az 'iskolai farsangi bál legjobb jelmeze' - cím megszerzése, amely csodás könyvekkel és egy hatalmas csokis tortával járt. Soha nem nyertem. Nem tudtam űberelni azt a lányt, aki Noé bárkájának öltözött, 1000 kis állattal felpakolva, majd következő évben fagyis autónak, finom fagylalgombócokkal felszerelkezve. De nem voltam soha csalódott. Egy idő után már nem akartam a zsűrinek megfelelni. Az voltam, ami lenni akartam arra az egy napra. Annak öltöztem, akinek a személyisége, megjelenése a legtávolabb állt tőlem. De mégis közel tudtam magamhoz érezni. Azonosulni tudtam velük, mert mindegyik bennem van. Lehetek nyúl, könyv vagy egy közönséges féreg, abban is ott vagyok. Miért? Mert beleadom a személyiségem. Megtestesítem őket. Bárki lehetek. Nem csak farsang napján. De mégis, a legnehezebb a magam szerepét játszani és nem csak azon a bizonyos napon, farsangkor, hanem az év minden egyes napján...