2010.02.10. 22:24
Gyerekként egy régi februári napon zsúrra igyekeztem. Kedvenc színem a zöld volt, így ilyen színű lufikkal készültem a vendégségbe (az ajándék mellett). Testvérem épp farsangi bálba öltözködött, mikor valamin összevesztünk, és a vita hevében ráborult ruhájára egy kis szőlőlé. A jelmez ugrott, mert már nem volt idő kimosni. Dühében halálra kergetett, mire anyukám leleményes békebíróként megmentette az életemet. Felcsillant a szeme, és azt kiáltotta:
-Szőlőfürt!
Kikapta kezemből a lufikat, felfújtuk, cérnára fűztük és a nővérem köré tekertük, fejére egy zöld úszósapkát húztunk. Amit persze ki nem állhatott, de nem volt más választása. Gyanítom, akkor bocsátott csak meg, amikor hazahozta e „balesetért” a különdíjat. A slusszpoén az volt, hogy Madonnából Dunát lehetett volna rekeszteni abban az évben, így eredeti ötletével nem rúghatott volna labdába. Apró szépséghibája e történetnek csupán az, hogy savanyú szőlőként minden fényképezéskor fintorognia kellett és így másnapra roppant izomláz volt az arcában. Szerintem megérte!
Szólj hozzá!
Címkék: lufi szőlő veszekedés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások