Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Az idei farsangon egy igazán különleges dolgot találtam ki. Az egész úgy kezdődött, hogy anyukámmal elindultunk jelmezt keresni. Voltak elképzeléseim. Bár nem egész konkrétak. Igazából szerettem volna, ha egy kicsit tükrözi a belsőmet az, aminek öltözni szeretnék. Persze túl snapsz lett volna, ha nem öltözök be semminek, hanem a hétköznapi énemmel álltam volna elő. Szerintem senki nem értékelte volna. Bár beugrott az is, hogy öltözhetnék annak, ami világ életembe szerettem volna lenni. A végeredménynek köze is lett hozzá kicsit. Hetekig remegtem tőle, hogy mi fog történni a nevezetes napon. Nem jutott eszembe semmi egészen a nagy nap előtt két nappalig. Minden benne volt, amit szerettem volna. Lehettem az ami vagyok, és lehettem az ami az egyik legfontosabb számomra, és sokaknak tetszett az ötlet. A rajztanárom még irigyelte is az ötletet. A könyvtáros néni pedig egyenesen el volt ájulva a megvalósításáért. Felaggattam magamra pár színes, vidám göncöt, a hajamat pedig afféle hippisen oldottam meg, mint ahogyan a „hair” című filmben láttam. Senki nem tudta kitalálni minek öltöztem. Ez valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy egy ilyen egyszerű jelmeze is lehet valakinek. Hogy mi voltam? Csupán csak egy boldog ember…