Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Mint mindenki, én is az általános iskolában kezdtem meg a \'pályafutásom\', ami sajnos nem volt zökkenőmentes nyolc év. És itt nem a tanulmányi eredmények sikertelenségére gondolok, hanem arra, hogy hogyan kezelték a hozzám hasonló diákokat. Egyrészt eleven voltam, illetve még most is az vagyok. Másrészt olyan vagyok hogy ha valami érdekel, és hasznosnak tartok, akkor azt szívvel-lélekkel csinálom. De ha valami nem köt le, vagy számomra \'ellenszenves\' akkor azt nem jól kezelem….. Bár szerintem még ilyen korban ez elfogadható, szokták is mondani, hogy az a gyerek ép, és egészséges, amelyik eleven. Sajnos sokszor szívesebben lettem volna máshol, mint az iskolában, sokszor éreztem magam rosszul, és sokszor ha szerettem volna, sem érezhettem jól magam.

Nyolcadikban eljött a döntés ideje, hogy ki milyen irányba szeretne továbbtanulni. Az informatikában ekkor már \'jártas\' voltam, amennyire egy gyerek jártas lehetett a témában. És ez nem azt jelenti, hogy nagyon ügyesen pasziánszoztam, vagy milyen szépen rajzoltam a paintben. Sokkal inkább jelentette azt, hogy délutánonként a tanulás után (helyett) egy-egy informatikai szakújságot olvasgattam, és onnan sajátítottam el mindent, ami a mai tudásom alapjául szolgált. Ekkor hallottam először a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskoláról, de még fogalmam se volt róla, hogy ez az iskola hol van, vagy hogy ki volt az a Pollák Antal….. Idővel szerencsére mindenre fény derült.

Szeptember 1: egy rövid évnyitó után máris az új osztályomban, egy új osztályteremben, és az új osztályfőnökömmel voltam összezárva aznap délelőtt.
Az iskola az első napot az elsősöknek gólyanapként tartotta meg, ahol közös, vetélkedő jellegű játékokon keresztül megismertük egymást, az első barátságok kezdtek kialakulni, és nem kis örömünkre szolgált, hogy a mi osztályunk nyerte meg a vetélkedőt. A legjobb volt az egészben, hogy tudtam, ebben az iskolában rám valami egészen új vár, valami olyan új amit már nagyon vártam.

Az első napot követő négy év olyan hihetetlen gyorsan szállt el, hogy szinte észre sem vettük és máris az érettségi bizonyítvánnyal a kezünkben hagytuk el az iskolát.

Az iskolában tanító tanárok többsége a legjobb tanár-diák kapcsolatra törekedik. A siker titka épp annyira egyszerű, mint amennyire hatásos. A tanárok a Pollákban a diákokat felnőttként kezelik, és olyan hangulatban tartják az órákat, hogy mindenki jól érezze magát, ne unatkozzon. Sokan tartanak interaktív jellegű órákat, a diákoknak esélye nincs az unatkozásra, és nem fognak a padra borulva elaludni. Persze a tanulás alól nincs felmentés. Én magam az órák többségén jól éreztem magam, és egy kis odafigyeléssel már az órán elhangzottakból is tudtam később jó dolgozatokat írni. Számomra azért volt ez előnyös, mert sokkal jobban lekötöttek az olyan tárgyak is, amik korábban nem érdekeltek és mindezek mellett az informatikában is folyamatosan fejlődtem. 
A Pollákos tanáraimnak köszönhetem, hogy az érettségi vizsgáim olyan gyorsan és fájdalommentesen zajlottak le, hogy szinte felfogni sem volt időm, már le is érettségiztem. A vizsgákon a kérdésekre zökkenőmentesen válaszoltam, és minden vizsgához úgy kezdtem hozzá, hogy teljesen biztos voltam abba, hogy jól felkészítettek a négy év alatt és a számomra kiválónak számító négyes átlaggal zártam az érettségit.

Ha választanom kellene újra, hogy melyik középiskolába jelentkezzek, akkor ismét a Pollák mellett tenném le a voksot. Éppen ezért – pedig már főiskolában lenne a helyem – még itt maradtam egy kétéves szakon, egy jól megszokott baráti környezetben…