Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

CSAK AZÉRT IS ELVÉGZEM SZAK!

Amikor megkaptam a felvételimet tudtam, hogy jól döntöttem. Jártam már pár intézményben, de itt valóban jól érzem magam. Azt tanulom, amit szeretek, és olyan csoporttársakkal múlathatom az időm, akiket sulin kívül is elérhetek. Nem egyetemi alapképzésre járok, nem is gimnáziumba, mégis azt mondják, hogy ha jól megtanulom amit kell, akkor nem fogok rosszul keresni. Web-programozó leszek, de a „Csak azért is megcsinálom szak” nevet is adhatnám neki. Az órák családias hangulatától, a jó fej tanárokon át, egészen Szeged bódító hangulatáig minden megvan, amire egy korombelinek szüksége lehet.

Én mindig hülye* voltam matekból és tudtam, hogy e „kedves tárgy” hiányában nem lehetek programozó. A tanáraim nem arra mennek, hogy állambácsitól benyakalják a lóvét, hanem arra, hogy elvégezzem a szakot, és megálljam a helyemet a munkaerőpiacon. Mára ösztöndíjas lettem, bár tegnap még álom volt mindez. A történtek ellenére persze vannak szenvedős kurzusok is. Hol nincsenek? De itt két évet röhögve ki lehet bírni. Még akár félévcsúszással fűszerezve sincs veszve semmi. Azt hittem, hogy egy matek óra nem lehet élvezhető, és úgy gondoltam, hogy az algoritmusok is egy undorító tárgy. Valójában az is, de nálunk ott volt órán a 22-es csapdája, negáláskor a „nemá”, és természetesen miattunk van az is, hogy a System.out.print() rövidítése nem a S.o.p. maradt programozásból. Rajzoltunk Corelben merci jelet, PACMAN-t, sőt még Gusztávot is!

A félórás szünetekben pedig, mikor kikapcsolódásra vágyunk, egyszerűen leugrunk a klubba, megiszunk egy kávét és lenyomunk egy UNO partit. Pénteken, mikor felszállok a villamosra, még utoljára búcsúzóul megmutatja magát a hatalmas sárga épület tudatva velem, hogy „itt vagyok, és várni foglak vissza”.

* és nem érdekel, hogy a Word szerint ez obszcén!

A sörös (h)Ordó legyen veletek!