Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Fizesd újra!
(Magna Cum Laude: Színezd újra! )
Átirat

Fizesd újra! Fizesd újra!

1./
Megkóstoltad és ráragadtál,
A mézes madzagon rángatnak már.
Elsodort az árfolyam, nincs már takaród,
Rólad lehúzták.

2./
Már tudod, túlvállaltad magad,
Csapdában vagy, beljebb húzod a szíjad.
Nagyravágyásodnak árnyékában
Meglazult a talaj a lábad alatt.

Refr.”A” (2x):
Fizesd újra! Fizesd újra!
A hiteled, mert megbosszulja,
Mindenedből kiforgathat.
Elégítsd ki, csak fizesd újra.

3./
Hogy ne te húzd a rövidebbet,
Zsíros kenyér lett a kedvenced.
Hitel piócád hagyod hízni,
Hogy a szimbiózisból ki tudj lépni.

4./
Száját teljesen betömted,
Láncát magadról letépted,
Nyakad már nem szorítja,
Kifárasztott, és nevetsz újra.

Refr.”A”(2x):
Fizesd újra! Fizesd újra!
A hiteled, mert megbosszulja,
Mindenedből kiforgathat.
Elégítsd ki, csak fizesd újra.

Fizesd újra! Fizesd újra!
Fizesd újra! Fizesd újra!

Refr.”B”(3x)
Nevess újra! Nevess újra!
A hiteledet dobd a kútba,
Kifizetted, ne kérd újra.
Ne nézz vissza, csak nevess újra.

Elég volt (Tóth Gabi – Elég volt)

Én írtam neked
Egy pár szöveget
De nem elég jó
Az a pár szó

Mit összeszedtem
Így hírtelen
Tíz percben
De jól tettem

Hogy sietve
Észveszejtve kapkodtam
Gyorsan mert

Késő van már
Szólt a naptár
(mikor) megtaláltam
Ezt a kiírást

De mikor elolvastam
Egyből arra gondoltam
Lopok időt bárhonnan
S írok hát

Refr.
Megpróbálom bármi áron
Még csütörtök délután
(Ha) nem sikerül, azt sem bánom
Akkor sem volt kár
Papírt fogtam a kezembe
(De) nem találtam a tollam
Nem is jutott már eszembe
Hogy hol van

Gyorsan
(A) gépem bekapcsoltam
Nekiláttam
Gépelni
Ugyanannyi
Sőt, még gyorsabb
És pontosabb
Így írni

Gondolatok
Kavarognak fejemben
(Egy) tengerként
(Ez) a jó játék
(Ha) nincs is tét
Elkéstem és
Úgyis mindegy már

De azért én írok még
befejezem mindenképp
Kitalálok még egy szép
Folytatást

Elég volt,most elbúcsúzom
Pihenő neked is jár
Ezt a pár sort viccnek szánom
Elnézed talán
Elég volt, mostmár kívánok
Szép, és nyugodt éjszakát
És sok sikert a színpadon
Még tovább…
 

 Én életem (Pa-Dö-Dö – Szabó János)

Az úgy történt, hogy megtaláltam
E pályázatot a net-en
El is ment, egyből az a kevés eszem

Sohasem hittem, csak hallottam
Hogy van bennem némi hajlam
S állandóan fülembe szól a sok dallam

(De) dalszöveget soha még nem írtam
Ám azt, az egyet jól megtanultam
Hiszem, ha nem, a radix tudományos
S mivel többek között azt is mutatta
Hogy rímelek és szinte naponta
Itt az ideje, hát most kipróbálom

Elmentem, előbb a Tesco-ba
És jó sok erőt vettem
Akciós volt, nem is került sokba

Tollat is kértem, meg sok papírt
Jaj Istenem, hát már megint
Ami nekem volt, mind beszáradt, és nem írt

Azóta egyfolytában ontom a rímeket
Hogy egyik-másik vacak, az meglehet
Küldök neked párat az interneten
De ha nem jók, ne haragudj rám
Letagadom, nem az én hibám
Aki erről tehet, az, az én jó Apám

Lökött vagyok, szemtelen és kényes
S a szókincsem is szegényes
Ahogy kinézek, az is nagyon rémes

De játszani mégis jó velem
Mert azt hamar észreveszem
Ha vesztettem, és a sor végén van a helyem

Na, szóval visszatérve a lényegre
Írtam négy szöveget ma reggelre
(De a) kutyám éhes lett, és mind lenyelte
(Most) nem tudom, hogy mit is csináljak
Mert még nincsen róluk másolat
A fejemben maradt bent a gondolat

Ma akartam beírni a gépembe
Előbb inkább ezt írom meg helyette
Na, vajon, sorban, hogy jut majd eszembe?
Bemutattam napomból egy részletet
Lehet, hogy folyton-folyvást viccelek
(De) tényleg erről szól az ÉN ÉLETEM 

 Diszkót ver a szívem (Disco in my head)

Hajnalban az utak deresek
Kutatom majd akit keresek
De nem találom őt
Önfejű vagyok, senki sem hajt
Szomorú vagyok, vonzom a bajt
Mindjárt elesek, vigyázz, kész, rajt!

Aztán
A végén
Megtalállak
És zúgni fog a fejem
Csillagokat látok
Miközben diszkót ver a szívem
És kinevethet bárki

Éjszaka a szelek hevesek
Megtaláltam akit keresek
Még akkor is ha
A biciklijén nem fog a fék
Viszont van rajt két szem, ami kék
Ez is valami, ez nagyon szép

Aztán
A végén
Megtalállak
És zúgni fog a fejem
Csillagokat látok
Miközben diszkót ver a szívem
És kinevethet bárki

Erik Sumo Band - Disco In My Head

Ezer éjszakán kerestelek
Hogyha elhagysz, én veled megyek
Hogy mezítelen lelkemnek Te szőhess szép új ruhát
Reggel ágyadból ébreszt a fény
Te vagy az én háborúm s békém.

Még! Nem elég!
Ahogy nézel, lásd a páncél porba rogy
A földi út, az égi lét e naptól nem kell nélküled!
Az ereimben áradsz!

Arcod szívemben elringatom
Neved imákban eldúdolom
A semmi közepére a szerelmed hozta a fényt!
Bennem élsz, mint a Napban a fény
Szemérmetlen vágyat gyújt az éj….

Te vagy…. A válaszom…
Hogyha kérdem, vajon a sorsom merre tart
Kerestelek nyugtalanul, mindenki másban vártalak
Bennem élsz…
Ölelésed nekem a mindent hozta el!
Te lettél az élet!!!

Te lettél az élet! 

Álmodd újra

Ha állandóan csak álmodozom
És magamon is már szánakozom
Bolyongok, céltalanul - az emlékeddel
Zavartalanul

Most így jó! nem kell, hogy más legyen
Ez az álom szép ezen az éjjelen
S nem akarom, hogy jöjjön a reggel
De, ha felébredek csak suttognod kell; hogy

refr.:
Álmodd újra, álmodd újra,
Hogy mi lenne, ha másképp volna
Ha a sors át lenne írva
Csak állj meg és álmodd újra!

Engem zavar a sok monoton
Befejezetlen, félkész mondatom
A három pont a sor végén
Olyan, mint mi a szerelem szélén

Tudod, holnap úgyis más lesz
Valaki emléknek eltesz
S valaki az éjjel után
Azért könyörög majd bután; hogy

refr.:
Álmodd újra, álmodd újra,
Hogy mi lenne, ha másképp volna
Ha a sors át lenne írva
Csak állj meg és álmodd újra!
 

Tóth Gabi: Elég volt (T. verzió)

Én tudtam kezem,
Mint a jég oly hideg.
Talán beteges láz,
A hideg is ráz.

Bebörtönözve, ösztönömbe, untam már, ódon vár.
És kínzó volt mindig,
Hiszen nem bírtam egyszerre.
Szívem nem jár, de nekem is fáj,
Az éji mámor, az eltűnt boldogság.

Amikor az érzés hív, az ösztön szava csábító, emberi érzés nincs,
többé már.

Elég volt a hazugságból,
Halhatatlan szívem száll.
Újjá éled, alkonyatkor,
És nem is kell más.

Elég volt, már nem kell átkozz,
Szívem karó döfje át.
Én szomjazom, már vérre vágyom,
Bánnom kár.

Untam, de annyira tudtam, elkárhozom
Holnap már, ha újhold vár.
Ki bízna bennem, örök lelkem bárhogy fáj...ájájáj

Bár átlátom,
Bűneimet nem bánom
Úgysem, hisz nem leszek más, örökös tánc,
Ez amit élek, vad és nem lesz más!

Amikor az érzés hív, az ösztön szava csábító, emberi érzés nincs,
többé már.

Elég volt sok hazugságból,
Halhatatlan szívem száll.
Újjá éled, alkonyatkor,
És nem is kell más.

Elég volt, már nem kell átkozz,
Szívem karó döfje át.
Én szomjazom, már vérre vágyom,
Bánnom kár.

Egy álom, nem ezt kívántam rég.
De hogyha más lett volna,
Most egy fagyos kripta,
Fogja volnék én.

De jobb így, és az benne a szép,
Hogy nem jön új,
Csak a semmi vár,
A mese véget ér!

Elég volt sok hazugságból,
Halhatatlan szívem száll.
Újjá éled, alkonyatkor,
És nem is kell más.

Elég volt, már nem kell átkozz,
Szívem karó döfje át.
Én szomjazom, már vérre vágyom,
Bánnom kár.

Dalszöveg:

Szabadság
(Tóth Gabi: Elég volt)

Verse 1

Lelkem az égbe szédül
szárnyalok szabály nélkül
ha neked ez fáj
mondd hogy good bye,
de én sem kértem
hogy csukott szemmel
minden szíven
átsétálj
Én hagytam ha másra néztél,
engedtem hogyha kértél,
sose szóltam,
de míg veled voltam
képzeletben
máshol jártam már

Nem vagyok én féltékeny
de te se legyél érzékeny
ha azt mondom a repülés fent,
nekem is jár

Chorus

Nem kértem, hogy
meghalj értem
nem kértem, hogy a
hősöm légy
Elég hogyha
elengedsz, rég
nem kell hogy védj
Tudom jól, hogy
mit érezzek
ne mondd meg, hogy
meddig menjek
Nem kell tennem
semmit sem, mert
nem vagyok tiéd

Verse 2

Hogyha veled vagyok
mindent hátrahagyok
de ha mennem kell
hát engedj el,
mért ne lenne
annyi útból
még egy hely
a szívemben
Csak akkor vagy rab, hogyha
elhiszed szívednek
több nem jár,
az időért kár,
a kocka fordul,
most kimondom hát:

Nem vagyok én féltékeny
de te se legyél érzékeny
ha azt mondom a repülés fent,
nekem is jár

Chorus

Nem kértem, hogy
meghalj értem
nem kértem, hogy a
hősöm légy
Elég hogyha
elengedsz, rég
nem kell hogy védj
Tudom jól, hogy
mit érezzek
ne mondd meg, hogy
meddig menjek
Nem kell tennem
semmit sem, mert
nem vagyok tiéd

Bridge

A szabadság
mi összekötött rég,
hová tűnt
merre szállt
mi tart össze még?
Mint átok,
a régi szokások
körbe vesznek
s a ködbe veszve
kihűlt unalom a vég

(héééé)

Chorus

Itt vagyok veled,
hogyha kellek neked.
El kéne hinned már,
mindig engem látsz.

E test oly könnyed, összetörhet, ugyan már, gondold át!
Én ott állok mindig
a bizonytalan kék szemmel, testem csak
vár.
Ki ez a lány, aki mindig vádol, ki a tükörben áll?

Fejemben sok száz szó jár, szívemben sajgó vád fáj, azt mondom: engem többé ne bánts!

Unom már, hogy csak azt hallom, hibás vagy és változzál, az én szívem nem kér fájdalmat, érzést, ami bánt.
Unom már, hogy megmondod, mikor, hogyan és mit csinálj.
Én nem kérek a maszkabálból, engem láss!

Hol van, keresem a múltam, hova tűnök, máshol már, a nevető lány.
Higgy végre bennem, és meglelem, bátorság, ájájáj…

Mit kell látnom,
önmagamat álcázom,
fogd fel, hogy nekem is jár a boldogság!
De miért nagy
Köztünk a távolság?

Fejemben sok száz szó jár,
szívemben sajgó vád fáj,
azt mondom: engem többé ne bánts!

Unom már, hogy viselem e
álarcot, rég elkopott.
Már elhiszem,
én többet tudok,
Miért mutatnék mást?

Elég volt, hogy folyton változz.
Önmagadként élj tovább!
Én elérem
már minden álmom.
Ne szólj rám!

Egy angyal, az aki bennem él.
Kérlek, csak nyugodtan, hagyd ezt, hogy megmutassam,

te vagy, aki én!
Ne légy egy folyton változó kép!
Bepillantva
hadd láthassam
magam, ki vágyban ég!

Unom már, hogy folyton korholj,
az énképek kergetnek.
Hát nevess fel,
csodás jövő vár,
visszatérhetek!

Épp így jó, már másnak látszol.
Viszonzod a mosolygást.
Tükörképem,
csak engem láttass,
bárhol vársz! 

A hot-dog árus

Étlen, szomjan szédülök
A csillagokat is látom
Harapható táplálékra vágyom!!

Enném már a tegnapot
Krumplinak elszórt haját,
Istenem, küldj nekem valami kaját!

És akkor feltűnik ő, s nem hisztizek
Ahogyan virslivel tölti a kifliket
Mennyei mustárt nyom
A hot-dog árus.
Amikor kész lesz végre az élelem
Azonnal újra kezdem az életem
Imába foglalnám a hot-dog árust!

Elszállt az éhhalál félelem
Majdnem teljes az álom
Egy sörös doboz hűs csókjára vágyom....
Fordulok menten a haverhoz
Mondom, hogy porzik a vesém
Rám sem néz, meg sem érinti a mesém.

És ő már nem nyújtja felém a két kezét
A vevőkön tartja a fél szemét
Nem árul hideg sört
A hot-dog árus.
Amikor holnap megint megéhezek
Biztos, hogy két sörrel érkezek
Meglepem vele majd a hot-dog árust!
 

Ő, meg a Szalontáncos /padödö/

Az úgy történt, hogy sztároltam őt,
őt, meg a szalontáncost,
Rám szóltak, hogy most már
aztán...válossz!

Hiába tudtam, hogy átráznak,
ő, meg a szalontáncos
Rossz hírük van, az egyikük
egész sármos...))

Ma már minden éj kék
s álomtalan
Mindjárt tudja a titkomat
4 hete játszik már a Szabó János
Lehet, hogy többé soha nem
látogat
És nem veti meg az ágyamat
4 hete játszik már a Szabó János

Dobálóztak címmel-ranggal
De régen volt az a pár nap
Azóta téged fűben-fában látlak

4 hete már, hogy halászok
Azt sem tudom, kit imádok
Ha jól járok, már nemsokára
látlak..)) 

 Roy - Ádám - Trambulin

Biztass, kell a szó…

Írta: Szűcs Helena
ilike46@citromail.hu

Nézd, árny kullog mögötted
gyáva vagy, és megfutamodsz.
A fény, veled bújócskát játszik, oh jee…
s ne hagyd, hogy ő legyen a jobb.

Légy az első,
menj célod felé,
ha félsz a rögös úttól,
ne lépj mellé…

Veled leszek,
add a kezed.
Menni, menni, minek várni,
ott a cél, de a lejtőn, kiszállni!

Nagy hinta az életünk,
mégis jó ez így, nekünk.
Csillagok közt lebegünk,
de le is eshetünk.

solo
Árnyékunk mögöttünk,
csak a fény felé menjünk…
Sötét az út, világít a remény, oh jee…
Életünk kártyavár, s kemény,

Refr.

Szeretnék véled szállni,
álmunkat bevárni.
Hinni azt, hogy várni jó,
biztass, kell a szó….

Soló

Refr.
Szeretnék véled szállni,
álmunkat bevárni.
Hinni azt, hogy várni jó,
biztass, kell a szó…

Veled leszek,
fogd a kezem.
Egyenes úton járni,
s várni kell még, várni.
Várni… oh jee…
Veled leszek,
fogd a kezem.
Egyenes úton járni,
s várni kell még, várni.
Várni…
Egyenes úton járni.
Egyenes úton járni, oh jee……

Elég volt (Tóth Gabi – Elég volt)

(Én) mentem veled
(S ez) tetszett neked
(Tudom), buta voltam
(Mert) nem gondoltam

(Hogy) attól kezdve
Kéz a kézben
Kell járni
Jöhet bármi

(Most) ordítok,
megfulladok,
nem kapok levegőt,
(a) nyomomban jársz
Ez, azért gáz
(Mert) nem hibázok
Mégis rémet látsz

(Hogy) szeretsz tudod, elhiszem
(De) megkötöd a két kezem
(Így) semmi helyem nincs nekem
Melletted

Elég volt, hogy még egy percnyi
Szabadságot sem hagytál
Amikor én meg sem kérdem
Hogy te hol jártál
Elég volt, részemről ennyi
Elhagylak már nem soká
Elég volt én nem szeretlek
Téged már

Mondtad
Hogy már megtanultad
(Mert) az lesz neked túl nagy gáz
(Ha) többé nem látsz
(De) elhibáztad
(S a) végpillanat
Eljött már

Háj-jáj-jáj

Mikor kértem,
könyörögtem,
megígérted
százszor de
jól átráztál
Nem vigyáztál
Hiába sírnál
(Még) esélyt sem kapnál

Mint, ahogy a filmekben
Neked adtam mindenem
(De) aki nem értett meg
(Az,) te voltál

Elég volt, már azt kívánom
(Hogy) még a nyáron elhúzzál
Felejts el, velem nem játszol
Soha többé már
A filmünkben, főszerepben
Csak börtönőrt játszottál
(A) cellám kinyilt, szabad lettem
Végre már

Írta: Szűcs Helena
Email: ilike46@citromail.hu

Tegnap a fájó múlté…
esőben fázva vártalak.
Kegyetlen, nem jöttél, csak másnap.

Hiába áztam, csak vártam,
ablakodból rám lestél,
hátsó kapun osonva, el is mentél.

Refr.

Bizalmam már rég elveszett,
gyakran mondtam már neked,
kár a szóért, ne kínozzuk egymást.
Nekem a bűnbánót többé ne is játszd.
Rúzsos ajkad már nem éget,
csak elmenni, s feledni szeretnélek.

Mint holdvilág elfogyni látszik
szerelmem, kihunyt nem csábítsz,
de fáj a valóság, intsünk búcsút hát.

Elmúlt a tűz, ez már csak szikra,
s nincs szívemnek több titka.
Fáj ez… a sosem volt szerelem.
xxx

Refr: 2x

Hidd el újra!

Hidd el újra, hidd el újra!
Az íródeák elbújhatna!

Én Édesem, Egyetlenem!
Fogalmam nincs, hogy mi legyen!
Vezess rá a helyes útra
Életünk egy kaland...túra...

Nem vagy már távoli idegen
Akitől kikészül az idegem
Vigyázz rám, kérlek nagyon,
Pirulámat, ha kihagyom

Mindenem vagy, és semmim sincs már...
Gondold át, mert gyilkos e vágy...
Felemészt és éget a láz
Édes kín ez az egyetlen tánc

Sejtettem, hogy egy jómadár vagy
De azért ilyet még nem pipáltam
Legalább egy emilt küldjél
Hogy az...ablakomba berepüljél...

Hidd el újra, hidd el újra!
Az íródeák elbújhatna! 

Ne állíts meg

Csak egyszer nevetsz,
gyere, fogj és vezess.
Ez egy romlott vágy.
Monoton rág.
A szívbe törve,
röghöz köt nem
bánom már,
ha felkiált.

Csak egyszer szeretsz,
de te félsz és remegsz,
pedig közöny nem vár,
ha szakad a szál.
Menj, ha mondom
ne nézz vissza rám!

Szememben a kérdés lásd! Válaszod már nem hat rám, vakítóan izzó báj, gyilkos tánc..

Ne állíts meg halkul léptem sebet mar most minden szó.
Égő láztól képzelt álmom régen átlátszó.
Nekem támadsz, bőröm lázad érintésed fogja még.
Te harcolsz, végül esély nélkül vádolsz rég.

Fékezz, mert
közénk ér a méreg.
Mozaikként hullom szét,
darabonként.
Karjaidban
nyughatatlan
rég nem véd!
Az emlékkép.

Lágy volt,
de holtan ölel.
Lenyomata
fagyot öklel
menedékként,
a szívemen jég.
Hát legyen, köddé
mi összeköthet még!

Szememben a kérdés lásd! Válasz nélkül nem kell már, veled ez a végső vágy, gyilkos tánc..

Ne állíts meg halkul léptem sebet mar most minden szó.
Égő láztól képzelt álmom régen átlátszó.
Nekem támadsz, bőröm lázad érintésed fogja még.
Te harcolsz, végül esély nélkül vádolsz rég.

Ha félnél,
az idő karja véd.
Hited minden pillanatban
gyászszalagra
festve olvad szét.
A múltról ma elmos minden kínt
mosolyogj a léha napra,lángja vágyva hív!

Ne állíts meg léptem után halkan siklik minden szó.
Megtépázott, bűnös álmom végleg átlátszó.
Nekem támadsz, bőröm lázad érintésed fogja még.
Te harcolsz, végül esély nélkül vádolsz rég.
 

Tóth Gabi: Elég volt

Kaptam szerepet, az élet szeretett, hát mosolyogj már, címlapbulvár
Szem lesütve, rúzs kikenve, s bámulj rám, hisz ez vár rám.
Pörgesd a kerekeket, adj gázt így jó lesz Neked
Szakítsd hát át, a felső határt
Nem kell félned, csak túl kell élned már.

Nem is érted mért pont így, de belül az a hang ordít,
Mond, ki ez az ember itt, nézz csak rám.

Refrén: Elég volt, hogy másnak látszom,
Ferde tükör nem versz át.
Fogd már fel, én embert játszom,
Ez nem bábszínház.

Elég volt, hogy folyton fájjon,
Árnyékod a múlté már.
Bohócként majd más ugráljon
Rám ne várj!

Ott van, mindenhol nyomomban, menekülök, késő már, a valóság vár
Cukormázzal körbekenve, tálaljál ájájáj.
Már átlátok, átlátszó az álarcod, hidd el,
Magadat játszd, a szereped gáz.
Gondold végig, fátylad dobd el hát!

Nem is érted mért pont így, de belül az a hang ordít,
Mond, ki ez az ember itt, nézz csak rám.

Refrén: Elég volt, hogy másnak látszom,
Ferde tükör nem versz át.
Fogd már fel, én embert játszom,
Ez nem bábszínház.

Elég volt, hogy folyton fájjon,
Árnyékod a múlté már.
Bohócként, majd más ugráljon
Rám ne várj!

Az álmom, mi most már véget ért,
Mint egymagam a színdarabban, maszkot hordva, szerepet játszanék.
Egy érzés, mi megszűnt bennem rég,
Felejtsd el, hisz csak rád vár, egy jobb és őszintébb.

Refrén: Elég volt, hogy másnak látszom,
Ferde tükör nem versz át.
Fogd már fel, én embert játszom,
Ez nem bábszínház.

Elég volt, hogy folyton fájjon,
Árnyékod a múlté már.
Bohócként majd más ugráljon
Rám ne várj! 

Magna Cum Laude: Színezd újra

Ajkad az ajkamhoz…. ……

Írta: Szűcs Helena
Email: ilike46@citromail.hu

Szerelmedben égnem mámor…
Szerelmedben égnem mámor…

Mikor várok Rád a fák alatt,
kigombolom kopott kabátomat.
Mert a lázam úgy ráz, mi égeti testem,
már el is vesztem….

Felbukkansz… én sietek feléd,
hiányoztál nagyon, s hallgatom meséd.
Késésed oka nem vitás… hódítás,
jó a hajad, jöhet már a csábítás.

Refr.

Szerelmedben égnem mámor,
csak legyek veled, mindegy bárhol.
Szemedben csillag ragyogjon,
ajkad az ajkamhoz tapadjon.

Ha fázol, kabátom betakarja
reszkető válladat. Lázadat
oltom én, ne rejts már vágyadat.
Add meg magad, nem kellenek a szavak.

Nézd csak, ott is szerelem gyúl,
az égboltról sok csillag hull.
Légy Te is, a csillagom…
hullj most karomba, úgy akarom.

Refr. 5x

Szerelmedben égnem mámor,
csak legyek veled, mindegy bárhol.
Szemedben csillag ragyogjon,
ajkad az ajkamhoz tapadjon.

INDÍTSD ÚJRA (MAGNA CUM LAUDE-SZÍNEZD ÚJRA)

Ha lyukban a kulcs, indíthatok

Az utakon is száguldhatok.

Fék nélkül gurulok le délre

oly sebesen!

Hát legyen, átadom magam,

A verdám csak úgy rohan,

S ha a kocsi bekrepálna,

Kulcsomat majd majd neked adom, hogy:

Refrén:

Indítsd újra, indítsd újra

A verdámat ha meg-megállna,

S ha a motor nem indulna,

Ne tétovázz, csak indítsd újra!

S ha a verda újra elindulna,

Az utakonis száguldhatna,

Végtelen nagy sebességel

És egy vonzó szépséggel!

Értem, de már nem kellek

A szépség immár elfelejtett.

Verdám ismét nem szuperál

Ezért kulcsom neked adom, hogy:

Refrén: (5x)

Indítsd újra, indítsd újra

A verdámat ha meg-megállna

S ha a motor nem indulna,

Ne tétovázz csak INDÍTSD ÚJRA!!

Az úgy történt, hogy casting után
az értesítésre vártam
felhívtak, és leesett az állam

Csak annyit mondtak, hogy hibáztam
mert a nevem Szabó János
és íly névvel nem sztárol engem a stáb most

R.: Így sajnos egyikük sem hívogat
de még a pótcastingra sem tartogat
mert kinek kell egy sztár, aki Szabó János?
Hiába kapnék Györgyitől voksokat
és Mariann tartja a titkomat
nem vagyok playboy-star, csak Szabó János!

Egy hétig voltam éjjel-nappal
kedves az egész stábbal
és mert kérték, mellé még fűvel-fával

Emiatt fekszem most kórházban
cerkám dagadt és formátlan
így jár, ki e névvel castingot vállal

R.: Na mostmár álnevet kérek, de szúrósat
amilyen szinészeknek van, és íróknak
így nem leszek többé már Szabó János.
És ha a stáb most több fele hívogat
majd megsúgom nékik a titkomat:
hogy négy hete vagyok már: MR. DÁKÓ!

R.: Na mostmár álnevet kérek, de szúrósat
amilyen szinészeknek van, és íróknak
így nem leszek többé már Szabó János.
És ha a stáb most több fele hívogat
majd megsúgom nékik a titkomat
hogy négy hete vagyok már: MR. DÁKÓ!

Sorsvonat (Trambulin)

Ó, jaj! Én rossz vonatra szálltam
Még rég, elkezdtem kiabálni
Álljon meg, le akarok szállni, (ha lehet)
De tovább száguldott velem

Úgy szeretnék végre már más vonatra szállni
De szűk torkomból nem bírok kiabálni

Akkor úgy haladt
Az a sorsvonat,
Mint egy eszeveszett gondolat
Hogy megálljon, meddig kell még várni

Aztán végre jött
Egy jó gondolat
Kezembe venném én a sorsomat
A masiniszta helyén én akarok állni!

Hoppá, azonnal előrementem
Helló, csak íg,y röviden köszöntem
Félre állt, tudta miért jöttem (nem értem)
De eltűnt, mire észrevettem

Most nem akarok többé már más vonatra szállni
Hiszem azt, hogy a végcélt meg fogom találni

És most itt vagyok
S ha gondolod
Elmesélem,mit is gondolok
Magadtól nem fogod kitalálni

Hogy nem nagy dolog
A vonat ma is robog
De a masiniszta most már én vagyok
Neked is ki kell ezt próbálni

stb.
 

Tóth Gabi: Elég volt...

Írta: Szűcs Helena
Email: ilike46@citromail.hu

Bay Boy!

Előtted állok,
vad ritmusra várok,
lendüljön a karod,
Te is akarod....

Jó lesz a buli, nem lesz nyugi,
égnek már a lámpák.
Karjukat is rázzák,
lüktet a vérem, már baby..
Ma ne is várj,
mert jó a buli,
együtt tombolunk,
s vad lesz az éjszakám.

Ha mész, nem vársz, one frász.
Mert nem vagyok egyedül,
mindenki felhevül..
aki lát.

Dögös ruci, haj is tuti,
mi kell még, ne légy nyuszi.
Engedd el magad, időnk szalad,
dobhártyád szakad.

Elegem van már, ne vádolj.
Ha itt vagyok, vagy bár hol,
ez kell nekem, mert vad a lelkem,
kár, hogy fáj….

Ha unod, és nincs humorod
felfogod, mi a fontos?
A fényben állni…
dallamokkal szállni, éjjen át,
Bybyby!

Hív a zene,
de látlak még megbújva
a színfalak mögött, és csillog a szemed.
Légy jó fiú,
várj, míg halkul a dal.

Ígérem nem bánod meg,
mert veled megyek haza,
kérlek, legyél már kicsit laza.

Refr:

Kár a vád mi elhagyja szád,
gyötör a féltékenység.
Most búcsúz el,
hisz nem érdekel,
nincs közös holnap.

Mikor romba dőlnek az álmok
mint kártyavár az asztalon, omlik a jövő.
Ejtek egy könnyet,
senki se lássa, fájó a múlt.
Dalod örök…
szívemben muzsikál.

Kár a vád, mi elhagyja szád,
s gyötör a féltékenység.
Most búcsúzz el,
hisz nem érdekel,
bár nekem is fáj.

Kár hogy vádolsz, de ne átkozz,
mert nem érthetsz, hisz kétkedsz.
Ints egy búcsút,
legyen úgy vége:
By baby!

Budapest, 2010. július 27 Üdvözlettel: Szűcs Helena

Kenyérlángos(Szabó János)

Kicsi voltam mikor a szomszéd
Addig járt a kocsmába
Amig el nem kopott a lába
Egy reggelen nagyon megéhezett
S éppen engem kérdezett
Veszek-e a péknél neki kenyérlángost
Akkor azon a napon pénzt adott
Vettem is neki egy jó nagyot
Sietve vittem a kenyérlángost
Sajnos az út előttem nem fogyott
És a fránya éhség elfogott
Megettem hát a kenyérlángost
Erre Ő szóhoz jutni sem tudott
Úgy tűnt egy csöppet se bánta
Csak rám nézett kedvesen mosolygott
S hogy nem bántott csak most értem
Pedig bocsánatot se kértem
De azóta szeretem a kenyérlángost
Azóta már régen felnőttem
Az idő jócskán eljárt fölöttem
De mindennap eszem kenyérlángost
Egyszer férjhez is mentem de elváltam
Mert azt elég hamar beláttam
Hogy Ő nem szereti a kenyérlángost
Megfogadtam hogy megpróbálom
S ha mégiscsak megkívánom
Majd dugiban eszem kenyérlángost
Leszoktam hamar de nem bánom
Mert lett is egy új barátom
Hozzá is mentem épp az idén nyáron
Csak akkor néztem egy jó nagyot
Mikor az asztalon mindent otthagyott
És üvöltözött velem mint egy táltos
Hogy nem lehetek ilyen csődtömeg
És úgysem eszi meg a főztömet
Neki nem kell más csak kenyérlángos
Ez engem nagyon meglepett
Szavakat nem találtam
Ott azonnal örömtáncot jártam
Azóta már eltelt nem egy hét
Hogy elkészült a szép kis kemencénk
S naponta sül abban a kenyérlángos
Azt az egyet biztosan tudom
Hogy elhagyni őt soha nem fogom
Mert összetart minket a kenyérlángos
Most sorban kapom a csókokat
Nevetgélünk együtt jó sokat
És boldogan esszük a kenyérlángost 

Magna Cum Laude - Szinezd újra
Átírat

Keverd újra /leka

Felkeresem a kedvenc helyem
Harsog a zene, s nem fáj a fejem
Egy pakli kártya az asztalomon
Hol a boldogság lesz a talon

Ma mindenem egy lapra teszem,
A veszteséget észre se veszem,
Légy a tüzem, ha fények fakulnak,
Ha lapjaim a földre hullnak…

Refr:
keverd újra, keverd újra,
mintha minden ezen múlna
pendüljön meg szíved húrja
tiszta lappal kezdjük újra

Emelj magadhoz, fogd a kezem
Mosolyogj rám ha, hozzád érkezem
Igyál egy koktélt, s hagyjuk a múltat!
A kapcsolatunk most ezen múlhat

Ha megnyerlek, majd mindent viszek,
A szerencsében már úgy sem hiszek.
Újra hangolom a hangulatom
S veled az éjjelt átmulatom

Refr:
keverd újra, keverd újra,
mintha minden ezen múlna
pendüljön meg szíved húrja
tiszta lappal kezdjük újra

Ne zárj be (Trambulin)

Hé, én szabadnak születtem
Hidd el, te sem tudsz bezárni
Ne szólj, ha új utakon járok (nélküled)
Ne reméld, hogy te is jössz velem

Ne is próbálj meg engem
kalitkába zárni
ki akarok repülni
S csak önként visszaszállni

Mert én ott vagyok
Mindenkor
Mindenben és mindenhol
Velem megtörténhet bármi

Hol a Fény
a sűrű köd
és a sötét éj honol
Vándorlelkem nem tudod bezárni

Talán, énekelnék akkor is
De szörnyen, szomorúan szólna
Neked is, jobb ez így (remélem)
Mert az meglepetés volna

hogyha kalitkám ajtaját
csak egyszer hagynád nyitva
elrepülnék, és többé
Nem is szállnék vissza

S megint ott leszek
Mindenkor
Mindenben és mindenhol
Ahol megtörténhet bármi

Hol a Fény
a sűrű köd
és a sötét éj honol
Vándorlelkem nem tudod bezárni